Timetravel ...

Az előbb időutazásban volt részem. Visszautaztam az időben sokszáz napot, és újra átéltem dolgokat, eseményeket. Persze mindez csak lélekben, csak a szellemem utazott vissza. A maga nemében csodálatos volt, és egyszerre fájdalmas is valamennyire. Most is kiráz a hideg tőle, érzem, hogy bőröm alatt bizsergek, valahol a bőr, és az izmok között. Nem tartott tovább az egész utazás pár percnél, mégis, mintha ott lettem volna megint, elejétől a végéig újraélve szinte mindent. Mostanra a pillanat varázsa elszállt, arcomon szomorú félmosoly honol, és merengek a múlton. Próbálom újra felidézni azt az órát, a pillanatok sorozatát, de ez már nem ugyanaz, mint pár perccel ezelőtt. Az egész olyan volt, mintha az akkori, és a mostani énem között egy híd alakult volna ki összekapcsolva a két elmét, továbbítva az érzéseket, az ingereket, a dolgok sokaságát, amit akkor éltem át. Hogy mi váltotta ki ezt? Nem kellett hozzá semmi különös dolog, se alkohol, se drogok, tudatmódosító szerek, semmiféle meditáció, vagy imádság. Csak egy könyv pár oldala, amit éppen olvastam. Ez az igazi varázslat, az emberi elme csodája. De a pillanat tovatünt, elszállt, és én itt maradtam, egyedül gondolataim magányában ...