Valahol találkoztam a szóval. Deviancia. Deviáns. Tisztában vagyoka szó jelentéséve, de azért utánanéztem, rákerestem:
"A deviancia olyan magatartás, mely megszegi a közösség vagy társadalom nagy része által elfogadott normákat. Fogalma meglehetősen tág. A deviancia kifejezés a „deviatio” (latin: de=-ról/-ről, via,-ae (f)=út; "az útról való letérés") szóból származik. Minden emberi csoport létezése különféle normákat követel, amelyekhez alkalmazkodhatnak a csoport tagjai. A legtöbb szabály nem is tűnik fel életünk során, mivel teljesen természetesnek tűnnek számunkra. "
Ha jobban belegondolok, akkorén is deviáns vagyok valamelyest. Tudatosan, és ösztönösen átlépek egy csomó, a "köz" által elfogadott viselkedésinormát, szabályt, néha nem is érdekelve, hogy milyen következmények szakadnakrám ezáltal. Sőt, előszeretettel botránkoztatok meg személyeket, amikor kiforgatom, semmissé teszem azokat a dolgokat, eszméket, amikben ők olyan biztosan hisznek, amik mellett kitartanak, kiállnak. Most nem fogok példákat sorolni, nem is jut eszembe egy konkrét dolog se. Mindegy, nem számít. Igazábólez egyfajta lázadás. Nem fogom fel, nem értem meg, hogy miért szükségesek bizonyos dolgok, csak azért, mert 10-20-30-x évvel ezelőtt az volt a szokás, nem fogok úgy viselkedni, hogy másokelvárásának megfeleljek, amikor nekem az kellemetlen. Alapvetően úgy cselekszek, tevékenykedek (legalábbis törekszek rá), hogy az nekem jó legyen, attól ne érezzem szarul magam, mindeközben nem érdekel az, hogy mások mit gondolnak. Ezzel persze egy rakás gondot veszek a nyakamba, de legalább nem unatkozok. Na jó, ez nem igaz ebben a formában. Mindenesetre próbálok a saját szabályaim szerint élni. Nem mindíg sikerül ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése