Emlékezés ...

Kezembe került pár régebi irományom, kézzel írt formában. Akkoriban írtam őket, amikor Anikó dobott, illetve az az után következő időben. Akkoriban éppen nem volt netem, így a blogolás is elmaradt, de azért a gondolataimat lejegyeztem papírra. Érdekes volt visszaolvasnom azokat a gondolatokat, érzéseket, látni, hogy hogyan próbáltam magam túltenni a szakításon, és azokon a szarságokon, amiket akkoriban átéltem. Végülis nagyrészt sikerült. Szinte minden rendbejött ahhoz az állapothoz képest. Szinte. Mindegy. Nem tudom megváltoztatni a világot egy nap alatt, és vannak dolgok, amihez több idő kell. Ahogy olvastam, néha felröhögtem magamban, vagy kissé hangosabban, ahogy találkoztam olyan gondolatokkal, amik ma is aktuálisak. Hogy mi az, ami más lett azóta? Sok minden. És sok minden nem. Vannak dolgok, amik ugyanolyan, mint volt, másfél éve. Ezeket nehéz megfogalmazni. Talán nem is akarom ...