Gondolatok ...

A mai nap civil része nem volt hú de sok, viszont eseménydús. Keltem fél2kor, majd csináltam magamnak ebédet. Hagymás, virslis tojásrántotta 2 tojásból. Nem sok, de jelenleg azt mondom, hogy elég volt. Utána kimentem füvet nyírni/vágni nálunk,és öcséméknél. Csak fél órát vágtam, ennyi időm volt rá. Persze, ha tegnap nekiálltam volna, ahogy ígértem, akkor többet tudtam volna csinálni, de tegnap egyrészt nem volt hozzá kedvem, másrészt fájt a fejem, meg az orrom. Olyan érzés volt, mintha orra estem volna, vagy orrba vertek volna, pedig nem. Arra azért emlékeznék. És ma már alig fáj. Mindegy, nem lényeg. Nekiálltam hajképződményemet, és arcszőrzetemet eltávolítani, az utóbbi időben elég durván megnőtt. Elburjánzott, kezdtem vademberesen kinézni. Géppel letoltam a nagyját, utána fürdés, hogy kellőképpen felpuhuljon az arcbőröm, majd borotvával leszedtem a maradékot. Nagy dolog ez, mert idén most borotválkoztam másodszor! Amúgy géppel toltam le, a folytatáshoz meg lusta voltam. Egész emberszerü külsőt sikerült összehoznom, hátha így megtévesztem az egyszerü népeket.

 Mindeközben osztottam apámat, aki dagonyázik az önsajnálatban, kesereg azon, hogy milyen tehetetlen,mert mennyi dolog van, amit meg kellene csinálnia, de nem tudja megtenni. Énm eg próbálok lelket verni belé, hogy hagyja abba ezt a nyavajgást, ne faszalogjon nekem itt, mert ez csak egy átmeneti állapot, nem tart örökké. De ennyi erővel a falnak is beszélhetnék. Az a baj, hogy mostanában megit sokat esik, botlik, felborul. Mondom neki, hogy szerintem kellene neki egy bot, de konok, keményfejü, elutasítja azzal, hogy mivel a jobb kezét még alig tudja használni, semmi értelme annak, hogy bal kézbe vegye. Nem érti meg, hogy csak biztonsági kapaszkodó lenne, egy támasz, ha hirtelen megszédül, vagy akármi. Szerintem nem akarja elfogadni, hogy kell neki. Lehet, hogy azt gondolja, hogy akkor télleg ... Nem tudom mit gondol! Csak aggódok azért, hogy mi van akkor, ha úgy esik el, hogy nincs otthon senki, és nem kap segítséget. Ha valami komolyabb baja esik. Ma is 1órán belül elesett vagy 3x. Ez nem jó. Mindegy,most már anyám otthon van, nem idegesítem magam ezzel, van aki vigyáz rá.

Holnap jön apámhz gyógytornász, heti 2 alkalomal fog jönni. Apám azt mondja, hogy fiatal csaj, jól nézki, és illene hozzám. Hm. Majd holnap jól megnézem. Persze, amilyen az én szerencsém, tuti, hogy foglalt, van bakja, vagy férje, élettársa. Vagy leszbikus/biszexuális. Bár ezzel még ki is egyeznék, nem is bánnám tulajdonképpen. De amilyen az én szerencsém ... De ezt majd holnap meglátom.

Ja, jut eszembe, lassan 22 hónapja, hogy összejöttem Anikóval, aki most más gyermekét fogja megszülni. Nem volt egy hosszú kapcsolat, de soha nem fogom elfelejteni. Mély nyomot hagyott bennem. Mindenesetre ideje lenne ezen a dolgon végleg túllépnem, és összejönni egy olyan lánnyal, aki elfogad minden hülyeségemmel, és rossz szokásommal együtt, és én viszont őt. Persze ehhez az kell, hogy emberek közé menjek, társadalmi/szociális életet éljek, új emberi kapcsolatokat építsek, barátkozzak a Földlakókkal. Hm. Nem olyan nehéz, csak elhatározás, és akaraterő kérdése. Csak ki kell emelkednem abból a „tengerből”, amit én magam duzzasztottam magam köré szomorúságból, keserüségből, önsajnálatból, önutálatból. Le kell vetnem magamról azokat a láncokat, amiket ezek az érzések kötöttek rám, ami miatt oly sok ideje tehetetlen vagyok.

Azért az megen érdekes, hogy pár sort akartam csak postolni, erre lett belőle megen egy hosszabb folyam, amit az egymást követő gondolatok generáltak. Mindegy, ez van. Ilyen vagyok ...