Orgovány ...

No, hát ezen is túl vagyok. A múlt 7végén kimozdultam a Megyéből (ennek ellenére nem vagyok Hobbit), mégpedig Baranyából, és olyannyira sikeresen, hogy 200 km-vel arrébb találtam magam. Nevezetesen Bács-Kiskún megyében. Na, de ennyire nem akarok előre rohanni.Kezdjük az elején.
Kb. másfél hónapja kaptam az infót, hogy egy régi ismerős születésnapját fogja ünnepelni Orgoványban, és többek közt engem is meghívott. A nevezetes időpontra sikerült is szabit intéznem, úgyhogy szombat reggel nem volt más dolgom, mint felszállni a Kecskemétre induló buszra. Már korábban voltak rossz érzéseim, attól féltem, hogy Nagymamám (az apai, aki a "nehezebb" kategóriába tartozik természetét tekintve) is éppen azzal a busszal fog menni Jakabszállásra. Nos, azt kell, hogy mondjam, megérzéseim ismét hozták formájukat, bejött a dolog. Még a busz előtt találkoztam vele. Elképzeltem, hogy milyen "csodás" egy 4ésfél órás út lesz, aminek elébe nézek. Aztán a buszon kiderült, hogy mind2nknek sok a kézipoggyász, úgyhogy nem ültünk egymás mellé. Ennek ellenére nem szabadultam meg minden kellemetlenségtől. Az egész utat szinte végigültem, így mire leszálltam, kockásra ültem a valagamat.
Kecskeméten már vártak rám autóval, egy régi haverom, és 2 új arc. Kocsival lementünk Orgoványba, ahol már előző este is ment a züllés. Megérkezve üdvözöltem a Házigazdát, vagy 1000 éve nem talákoztunk, illetve a már ismerős, és ismeretlen arcokat. Érdekes volt, hogy az ismeretlenekkel is hamar megtaláltam a közös hangot, nem kellet feszengenem, hamar feloldódtam. Van ilyen is, nem kell mindíg, maszkok mögé bújnom. Hamarost elis kezdtük a kaja főzését, 8 kg marhalábszárból, és rakat krumpliból lett főzve jó kis marhapöri. Én a magam részéről a favágásban, és a tüzgyújtásban segédkeztem,illetve hogy pontos legyek, az az én feladatom volt. Azt kell, hogy mondjam, jó munkát végeztem. Tudok tüzet gyújtani anélkül, hogy bármi mást is felgyújtanék. Ezután csatlakoztam a haverokhoz, akik józanságk elvesztésében már jócskán előttem jártak. Igyekeztem, és nem is kicsit, de azért ésszel, vigyázva magamra. A délután, illetve a nap legtöbbször ismételt mondata: "Még egy félóra kellneki, és kész." Nem is tudom, hányszor hangzott el a főzés közben, de az utolsó pár elhangzás után már gyilkos gondolatok fordultak meg a fejünkben. Éhesek voltunk. 8ra kész is lett a kaja, addigra már elég éhesek voltunk. Ami a szépség az egészben, hogy kint, a szabadban ettünk, Naplementében. Csodás volt. Maga az érzés,az élmény, a környezet, a körülmények, minden. Remek társaság, jó zene egész nap ...
Az este további részében ment a hülyeség, baromkodás, ittunk, a szürke 7köznapok megpróbáltatásait próbáltukelfelejteni, magunk mögött hagyni egy kis időre, lazítottunk. Persze zabálás után a társaság be is punnyadt egykicsit, a kajamegülte a gyomrunkat. Filmnézés is volt, a Legényanya, illetve a Darwin-díj került terítékre. Nemvolt rossz, bár valami interaktívabb programnak jobban örültem volna. Mindegy, így is jó volt. Aztán ahogy egyre később lett, úgy dőltek ki az emberek egymás után. Azért arra büszke vagyok, hogy az utolsó 3 talpon maradó között voltam. Aztán én is beájultam. Nem tom, mennyi volt az idő.
Másnap felajánlotta egyik haver, hogy ő felvisz Pestre, és akkor mehetek vonattal haza. Kaptam a lehetőségen, a franc akar megen 4ésfélórát ülni a buszon, amikor a vonat gyorsabb, és kényelmesebb is. Úgy volt, hogy dél körül indulunk, persze eből lett kb. du1óra. Egy arcot még bevittünk Kecskemétre, onnan volt vagy 1 óránk, hogy elérjük a Keletit. Végül Kelenföldre mentünk, onnan könnyeben elértem a vonatot. Negyed8ra otthon is voltam, Pécsváradon.
Végül, de nem utolsósorban meg kell említenem a vidékről 1-2 dolgot. Az Alföldről. Baranyai, illetve egykori pécsi lakosként ahhoz szoktam hozzá, hogy a környezetemben, illetve a közelemben vannak hegyek. Dombok. Magaslatok. Ha valamilyen okból kifolyólag mégis eltévedek az Alföldre, vagy valami más síkságra, előbb-utóbb hiányozni kezdenek a magaslatok, a hegyek. Nyomaszt az egész. Persze megvan a szépsége, a varázsa az Alföldnek is, sőt, csodálatos, lenyügöző. És pont az a szép benne, ami engem általában lehangol. A nyílt terek, a hatalmas síkság, a messzeség, a Puszta. Belegondoltam, és tulajdonképpen tudnék is ott élni. No nem állandó jelleggel. Pár hónapot az Alföldön, aztán pár hónapot a Dunántúlon, aztán megen pár hónapot valahol máshol. Mondjuk Pest, vagy környéke. Persze ehhez kellene vagy 3 ház. És rengeteg pénz is, ami jelenleg nem áll a rendelkezésemre (majd veszek megen Lottó). De télleg. Mindenesetre elhatároztam, hogy idén még kell utazgatnom az országban, olyan helyekre, ahol még nem, vagy régen voltam.
A másik dolog. Mint fentebb említettem, alapvetően pécsi vagyok. Ott születtem, ott nőttem fel, életem nagyrészét is eddig ott töltöttem. Szülővárosom. Mégis, ahogy áthaladtunk Kecskeméten, rá kellett döbbennem, hogy Pécs csak egy koszos kisváros, ami stagnál már évek óta, nem fejlődik, nem változik, csak romlik minden szempontból. Mert mi van Pécsen? Munkanélküliség. Kosz. Korrupció. Üres ígéretek. Évek óta nem épül szinte semmi, csak bevásárlóközpontok, meg lakóparkok. De semmi fellendülés. Még autópályánk sincs, és nem is lesz egy darabig, szerintem. Egyáltalán, hogy tudta Pécs megnyerni a jogot arra, hogy EKF legyen? Mindegy, ezt most hagyom, nem akarok belemenni dolgokba, aminek politika lesz a vége.
De félre a negatív gondolatokkal. Alapvetően jól éreztem magam. Sőt, teljesen jól éreztem magam. Kimozdultam a megyéből, emberek közé mentem, ismeretlen arcokkal találkoztam, új ismerősöket szereztem. Tapasztalás. Ez az, amiből már jó ideje hiányom volt/van. Kellmég mennem máshova, másfelé, emberek közé. Asszem megvan valaelyest a nyári program-terv. Utazni, tapasztalni, kinyílni a világra.
Ja, mégvalami. A 7vége olyannyira jól sikerült, hogy véletlenül Orgoványban maradt a jackiem (vagy dzseki? mindegy). Meg benne az mp3lejátszóm, a szemüvegem, és a lakáskulcs/kapukulcs. Faja. Persze különösen nem izgattam magam emiatt. Egyrészt mikor rájöttem, még a másnap állapotában voltam, és szét voltam csúszva. Másrészt meg azóta felkerült Pestre, most már csak azt kell elintéznem, hogy valahogy lekerüljön. Menni fog ...