Merengés ...

Ma végre volt szerencsém látni Apám gyógytornászát. Igazából asszem az orvosunk aszisztense, csak munka után csinálja még ezt. Vagy mittudomén. Mindenesetre ja. Igen jól néz ki, szimpatikus is, szóval minden rendben van vele, legalábbis ami a külsejét illeti. Hajaj! Ami az egész dolgot súlyosbitotta, az az volt, hogy a nagy meleg miatt lazán öltözött, nyáriasan,  ami kiemelte szépségét, alakjának vonalait, a térdnadrág látni engedte formás lábait ... huhhh... Szóval ja. Igen, bejön. Nem kicsit. Ja, persze, hogy megdugnám, ha lenne rá lehetőségem. De amilyen szerencsém van, egy ilyen nőnek van pasija, barátja, élettársa, vagy férje. Vagy valami hasonló háziállat. Persze ezt nem tudom, fogalmam sincs róla, hogy rendelkezik é ilyen tartozékkal, de miért ne lenne? Azért álmodozni jó. Meg reménykedni is. Mindenesetre szerdán du. 1 és 2 között megint jön apámhoz, ellenőrizni az állapotát, kiadni az instrukciókat, stb., és akkor megen láthatom, esetleg még szót is tudok vele váltani. Ki tudja? Én nem. Persze ez hamar ki fog derülni, és csak rajtam múlik, hogy ... nem tudom, mi múlik rajtam, fogalmam sincs. Télleg. Halvány lila fingom nincs, hogy mit kellene tennem, hogy mit kellene mondanom, vagy kérdeznem, és egyáltalán. Asszem túl régen, és túl keveset voltamemberek között az elmúlt 1-1,5 év alatt. Mindegy, ezzel most nem foglalkozok. Majd csak lesz valahogy, addig nem gondolkodok, aggódok ezen, és nem is tervezek. Különben is, hamarost vége a müszaknak, megyek haza, lefekszek aludni, és kikapcs. Este meg megen jövök ide, újabb 12 óra, aztán megen haza, alvás, és csak akkor fognak a dolgok kiderülni. Már ha kiderül valami is egyáltalán. De álmodozni olyan jó ...