Érdekes, hogy mikor jöttem haza a Centrumból, képek merültek fel a tudatomból, össze-vissza, életem különböző időszakaiból, egymáshoz nem kapcsolódva, egymást váltogatva. Arcok, helyek, események egymás után villantak fel, én meg csak gyalogoltam hazafele, figyeltem őket, hogy mi lesz a következő. Egyiket sem ragadtam meg, nem kaptam utánuk. Ahogy jöttek, úgy mentek is tovább, visszatértek oda, ahonnan jöttek. Nagy mozi volt, annyi biztos.
Dharma-barátaim azt mondják, hogy a meditációk hatására érdekes dolgok bukkannak elő a tudatból, ahogy dolgozunk vele. Lehet, hogy ez a mai esemény is ilyen, mindaz, ami történt, és amit most érzek. Nem tudom. Nem akarom azt se, hogy mindent a gyakorlásnak tulajdonítsak, mert az is hülyeség lenne. Az mindenesetre biztos, hogy az elmúlt fél évben sokkal többet álmodok éjjelente, vagyis inkább sokkal több álmomra emlékszem, és ez nem volt jellemző régebben. Néha olyan gondolatözön áraszt el, hogy csak nézek ki a fejemből, miközben fejemben vadul váltakoznak a képek, érzések kavalkádja vágtázik át tudatomon. Hogy ezek, honnan, mitől? Nem tudom, de azért izgalmas. Jó a mozi. Persze az is igaz, hogy mindig is vizuális tipus voltam, ha olvastam, a történetet szinte filmként láttam, vagy képek gyorsan változó folyamataként. A gondolataim is képekben jelenik meg tudatomban, mintha a valós (?) dolgok mellett néznék egy másik monitort, tévét, vagy tudom is én (nem biztos).
És akkor eljutottam oda, hogy már nem is tudom, hogy miért is kezdtem el ezeket a sorokat lejegyezni. Nem tudom, de lehet, hogy nincs is miértje, értelme, lényege. Mindez csak jött, egy késztetés, teret engedtem neki, és most itt van. De változott is valami? Nem tudom. És ha igen, számít? Ez meg majd idővel kiderül ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése