Újabb felismerések ...

Az elmúlt egy hónapban igen zavart, és zaklatott voltam. Igazából még csak most kezdek lenyugodni. Sokáig kerestem az okát, és lassan rá is jöttem. Megpróbáltam valahogy kiszakadni abból a mókuskerékből, amiben már évek óta futom a végtelen köröket. Belevágtam egy üzletbe, meg akartam ragadni a lehetőséget, ami elém került. De fények, csillogás, és üdvrivalgás helyett mást kaptam. Zavarodottságot, idegességet, frusztrációt, és levertséget. És ez nekem nem jó. Ez a lehetőség, ami felmerült, nem nekem való. Elismerem, hogy hatalmas lehetőség, az embereknek segít, hogy egészségesebben éljenek, de nekem nem éri meg. Ellentmondásba keveredtem magammal (velem szemben), olyanokat mondtam, ami majdhogynem felér egy hazugsággal, nem voltam őszinte (főleg magammal szemben), és közben stresszeltem. Titkolóztam, titkolózok, mintha valami szörnyűséget követtem volna el. Nem tudtam őszinte lenni, és ez gáz. Majdnem elrontottam mindent, amit eddig elértem. De ennek vége. Van, ami nekem nem megy. Nem nekem való. Ez sem. Az is rátett a dolgokra, hogy "rengeteg" pénzt beleöltem ebbe az üzletbe, de haszna még nem volt. Ráadásul még kellene belapátolni, csak éppen nincs honnan. És nem is lesz. Ez így nekem nem éri meg. Az igazság az, hogy mielőtt belevágtam ebbe, jobban éltem, nyugodtabban. Ehhez kell most nekem visszatérnem, és meg is teszem. Többet ér nekem az egészségem, és nyugalmam, mint hogy "gennyesre" keressem magam. Majd valamikor közlöm ezt a "sajnálatos" hírt "pártfogómmal" is. Nem tudom, hogy mi lesz a vélyeménye, de remélem, hogy megérti. Ha nem, az se baj, az az ő dolga. Ez is egy tanulság volt, bár kicsit sokallom a tandíjat érte. Amúgy is van egy balsejtelmem, hogy mindez nem lett volna annyira jó, mint ahogy eleinte képzeltem. Ki tudja, hogy milyen irányba vitt volna el, ha mégis működik? Én sejtem ...