Álmok, és értelmezésük ...

Tegnap reggel megint egy érdekes álom után ébredtem. Érdekes volt, és bizar. Mert hogy az történt, emberek akartak "felfalni", bár ez nem a legmegfelelőbb szó, de jobbat nem találtam. Félelmetes volt valahol, hogy ezt én végig tudtam, akik ezt el akarták követni még ismertem is őket. Legalábbis ott, akkor. Illetve volt olyan személy, akit itt, ebben a valóságban is ismerek, és jóban is vagyok vele. És persze az egész Pécsett történt, habár voltak jelentős különbségek az általam ismert városhoz képest. Ami jellemző volt az álomra, az a folyamatos küzdelem (nem fizikai jellegű), a ragaszkodás részemről, egyfajta illuzórikus hangulat (nem voltam tisztában vele, hogy ez csak álom), és mindeközben egyfajta nyugodt izgatottság (igen, a szókapcsolat paradoxon, de csak ezzel tudom jellemezni). Ja, közben találkoztam egy 9-11 éves kislánnyal, aki koponyalékelést végzett magán a találkozás előtt valamivel, és közben az egyik legkeményebb orvgyilkos volt. Ja, ő mellettem volt, nem az életemre tört. Szóval bizar volt az egész.

Persze, hogy ezen zakatolt, kattogott egész nap az agyam. Próbáltam értelmezni, összerakni a képet. Nehezen ment, de a kép akkor kezdett összeállni, amikor elkezdtem visszaemlékezni az elmúlt hónapok érdekes, és bizar álmaira. Így már érdekesebb, és egészebb, teljesebb lett a kép. Mindegyik álomban jellemző volt a küzdelem, a harc, valami ellen mindig harcoltam. Jellemző volt egyfajta apokaliptikus környezet, az entrópia, az elmúlás folyamatosan éreztette jelenlétét. Mindegyik álomban volt olyan szereplő, akit a centrumból ismerek. A körülmények soha nem voltak végzetesek, még a legdurvább helyzetet is sikerült valahogy hasznossá tenni. Ezek voltak azok a közös pontok, ahol az álmok kapcsolódtak egymáshoz. Ez így teljesebb, egészebb, habár komplexebb képet ad (nekem), és ezen tények tükrében várom a következő álmokat, amik kapcsolódnak ehhez a képhez. Hátha egyszer majd összeáll a kirakós, és meglátom az egész képet ...