Múlt hétvégén sikerült végre az, amit már Húzsvét óta tervezek. Visszatérni Becskére. Voltak kisebb aggályok, hogy nem tudok elmenni, de aztán hagytam magam meggyőzni, és pénteken meló után indultunk is. Közel 4 órás autózás után meg is érkeztünk, este 10 felé. Jó volt megérkezni, már az utazás alatt is éreztem kisebb izgalmat, ez célállomásnál már tiszta öröm volt. Végre újra Becskén! Még vagy hajnali 1ig ment a beszélgetés, iszogatás, ismerkedés, aztán alvás, másnap reggel 7kor kezdődött a program.
Reggel 7kor reggeli, majd indultunk a sztúpához, dolgozni. Fent tombolt a szél, már-már viharos erősséggel, de ez nem törte le a munkakedvünket. Míg a szakik a sztúpával foglalkoztak, addig a többség követ hordott, rakott. Épült egy támfal, és kiderült, hogy nincs beszintezve. Ezt kellett megtenni, a felesleges kőmennyiséget kellett eltávolítani. (Nem tudom, hogy mennyi követ mozgattunk meg, de szerintem több tonnát sikerült.)Tulajdonképpen egész nap ezt csináltam többedmagammal, csákánnyal, lapáttal, kapával dolgoztunk a támfalon, rendíthetelenül, akadályokat nem ismerve. Persze tartottunk pihenőket, mert nem üzött minket a tatár. Az ebéd is jó volt, gyümölcsleves, és alami zöldséges-húsos-tészta. Ebéd után folytatódott a munka, egészen az esti Kurzus-megbeszélésig. Tulajdonképpen csak ott voltam, figyeltem, hallgattam. A csoportok felelősi lettek kijelölve valamelyest, ehhez nem tudok túl sokat hozzáfűzni. Ezután persze én már nem voltam képes többet dolgozni, elfáradtam. Nem vagyok hozzászokva az ilyen jellegű fizikai munkához.
vacsora grillezés volt, húsok sütve, saláta, meg borozgatás. Sajnos a népek hamar leléptek, bár az is igaz, hogy hűvös is volt. A maradék népek is indultunk, lementünk a Láma-házhoz, ott folytatódott az esti hangulat, ráadásul tábortűz mellett. A röhögés folyamatos volt, ment a hülyéskedés rendesen. 1 óra körül leléptem én is, elfáradtam rendesen, aludnom kellett.
Vasárnap is reggel 7kor kellett volna kelni. Kellett volna, de nem ment, mert 9 óra lett belőle. Gyors reggeli, majd folytatódtak a munkák a sztúpánál. Részemről már kisebb intenzitással, mert fáradt voltam. Nem fizikálisan voltam fáradt, illetve nem az izmaimban éreztem a fáradtságot. Valahol belül a testemben. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy tele vagyok energiával, valamivel, ami több, mint amit eddig bármikor is tapasztaltam. Furcsa érzés volt, így utólag visszatekintve. Ebéd után már nem mentünk vissza a sztúpához dolgozni, összepakoltunk, rendbe szedtük magunkat, aztán elindultunk. Illetve mégiscsak felmentünk a sztúpához, elköszönni a barátoktól (vadzsratestvéreinktől), és körbejártuk párszor még a sztúpát. Ja, jut eszembe, a munkálatok során darabol váltak le a sztúpából (szándékosan, ez is a munkálatok része volt), ezekből a darabokból hoztam magammal pár kisebbet. Elméletileg (és gyakorlatilag is) ugyanazokat az energiákat tartalmazzák, mint származási helyük (nem írom le megen, mert sok lesz a szóismétlés), és továbbra is ugyanúgy működnek, kibocsájtva rezgésüket, és megvilágosodott energiáikat. Azt tervezem, hogy elosztogatom azon ismrőseim, rokonaim között, akiknek szükségük lehet rá, vagy nyitottak valamelyest.
A hazaút különösebb eseményektől mentes volt, nyugodt, jól éreztük magunkat utazás közben. Kb. fél11kor értünk haza, utána még kis beszélgetés, aztán mindenki oszoljt mondott. Pihenés.
Mindent összevetve jól éreztem magam, maradéktalanul, minden szempontból. Az igaz, hogy elfáradtam, de olyan szinten töltődtem fel jó benyomásokkal, energiával, és élményekkel, hogy az napokig egyfajta pluszt adott, lendületet. Még most is érzem a hatását, pedig már eltelt 1 hét is. Nincs rózsaszín szemüveg, meg virágillat, a dolgok továbbra is ugyanúgy történnek, ahogy eddig. Csak rendelkezek egy olyan többlettel, ami segít átlendülni a "rossz" dolgokon. Ez segít megtartani a pozitív szemléletet. És ez jó érzés. Fel-, és megszabadító egyben. Egyre kevésbé érzem magam "áldozatnak", és ez szintén kellemes érzés. Várom a következő alkalmat, amikor újra mehetek Becskére, munkahétvégére dolgozni, vagy csak szimplán egy hétvégére, oly mindegy, oda mindig "haza" megyek, most már tudom. És azt is értem már, hogy R. miért mondta annak idején, Húzsvét előtt, hogy függő leszek ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése