Countdown ...

A Visszaszámlálás megkezdődött. Mindenki akar menni, innen el, külföldre. Minek maradni? Kisebb dilemmát okozott az indulótőke, de aztán bevillant, hogy tavaly ősszel egyik haver szervezett, közvetített külföldre szezonmunkát, konkrétan Tirolban almaszedést. Gondoltam, majd megérdeklődöm nála, mi a helyzet idén. Kívánságaim hamarabb teljesültek, mint azt gondoltam, mert tegnap este már sikerült összefutnom haverommal, és ki is faggattam a témáról. Lehetőség van, és megéri menni, mindenképpen. Valamikor szeptember elején-közepén lesz esedékes. Addigra el kell intéznem mindent, leszámolásomat a Cégnél (de jó lesz végre bejelenteni), új útlevelet csináltatni, meg még miegymás.

Addigra bőven túl leszek Amithábán, és Phován, Találkozok Oléval, és Karmapával is. Kuchary után újra neki kell állnom a borulásnak, rendesen. El kell érnem, hogy rendszeres legyen. Megszokássá kell tennem. Különben is, folytatni kell a Ngöndrót, ha már elkezdtem. Másrészt pedig kintlét alatt is folyamatosan akarom végezni, csinálni akarom munkavégzés mellett. Meg nem lesz probléma almaszedés közben a szokatlan munka, nem lesz miatta izomláz. Érdekes lesz az egész már csak azért is, mert közben új helyzetben, szituációkban tudom figyelni, hogy viselkedik a tudatom.

Ez a munka kb 3, jobb esetben 5-6 hét is lehet. Ez majd kiderül. De ezzel a munkával majdnem 3x annyi pénzt tudok keresni, mint itthon 1 hónap alatt. Azért nem mindegy. Ha ez a munka befejeződik, akkor majd lehet tovább menni Hollandiába, de már lesz pénzünk, nem csupasz seggel megyünk ki a vakvilágba. A lehetőségek számosak, csak rajtunk múlik, hogy hogyan tudjuk kihasználni őket, tudunk e kezdeni velük valamit. De nekem céljaim vannak, amiket így könnyebben meg tudok valósítani, mint ha itthonmaradnék. Jövőre szeretnék eljutni Karma Guenbe, mindenképpen. Esetleg ha összejön, akkor valamilyen túrára is befizetni, van Európában több lehetőség is. Kicsit távolabbi - bár ki tudja, hogy mennyire, lehet, hogy közelebb van, mint gondolom -, el akarok jutni Indiába is, Nepálba, Buthánba. Még mindig bennem van az, hogy utazni akarok a világban, tapasztalni, vándorolni, megismerni. Csak egyszer kell elindulni, és aztán nem megállni. Egyszerű az egész.

Majd szüleimmel is közölnöm kell döntésemet, mert ez megjár nekik. Tudniuk kell. Szerintem nem lesz gond, elfogadják döntésemet, ahogy eddig is mindig. Persze meglepődés biztos lesz. Főleg apai nagyanyám részéről, ő nem tudom, mennyire fogja ellnezni/támogatni. Nem mintha számítana a véleménye ebben a témában. Csak van egy olyan érzésem, hogy kétségbe fog esni, emiért otthagyom azt a "jó" munkahelyemet. Ami még fontos, hogy főbérlőimmel hogyan közlöm majd a hírt, és mikor. Legalább 1 hónappal kiköltözés előtt, de még azt se tudom, hogy az mikor lesz. Lehet, hogy még októberre is fent kellene, tartani az albit? Ehh. Megen olyanon gondolkodok, aminek még nagyon nincs itt az ideje. De jó lesz ezt is szem előtt tartani.

Meg kell tudnom, hogy mennyi a felmondási időm. A Visszaszámlálás megkezdődött ...