Történt ugyanis, hogy szokásomhoz hűen uccsó éjszkás után mentem haza szüleimhez, az aktuális heti látogatás, ugye. Ilyenkor beszélgetek velük egy kicsit, segítgetek ezt-azt, foglalkozok Unokahúgommal, hazai ízek, majd miután összepakoltam magam (némi elemózsia, könyv, DVD-lemez, stb.), nyomás vissza Pécsre.
Délután felugrott egyik haverom, majd kicsivel később másik haver is érkezett. Fogyott 1 üveg bor, közben felvetődött az ötlet, hogy holnap (azaz ma, vasárnap) ki kellene menni később érkező haverom telkére. Jól hangzott, beleegyezés is volt. Nem tudom, hogy hogyan, és mikor (biztos bealudtam valamikor), de megváltpzoztt a terv, irány még aznap este, szombaton rencsre. Eleinte ellenkeztem, majd azzal győztek meg, hogy ott is lehet aludni. Gyors pakolás, némi melegebb ruha (nem volt rá szükség), fürdőgatya, türölköző (van ott egy 14e literes medence-szerűség), és mentünk tovább, Budai Vámnál lévő Tescoba (népiesen csak Paraszt, vagy Digó Teszkó) vásárolni. Hó vége van, úgyhogy ez kenyér, hagyma (zsír már volt), némi sör vételét eredményezte. Később csatlakozott még hozzánk 2 csaj, ők hoztak magukkal kb. 5 liter bort. Olyan este 10 előtt értünk ki valamikor.
Az este a továbbiakban úgy telt el, hogy kb. 1 órát áztattuk magunkat a medencében (csak eleinte volt hideg, amint az ember megszokta, már jó volt), közben iszogattunk, ment a beszélgetés, hülyéskedés, röhögés. Persze később már hideg volt a víz, ezért tüzet is gyújtottunk, zsírosdeszkát ettünk, iszogattunk tovább. Legelőszőr a házigizda dőlt ki, pillanatok alatt beájult. Nekem időérzékem megszűnt létezni, egyszerűen csak voltam abban, ami éppen akkor, élveztem a pillanatot. Mást úgyse tudtam tenni. Ahhoz képest, hogy milyen régóta fent voltam (péntek du. fél2), elég jól bírtam az ébrenlétet, és nem is voltam annyira eltompulva. Mármint a körülményekhez képest. Persze mindennek megvan az ára, és azt meg is kell fizetni. NEm tudom, hogy mikor, kb. 3 felé saccolom az időt, de addigra fizikálisan kezdtem elfáradni, egyre nehezebben álltam a lábaimon. Mindenki lefeküdt végül is. Ez persze nem azt jelenti, hogy el is aludt mindenki. Nem. Még legalább fél órán át ment a röhögés. Na jó, én ennyire emlékszem, elájultam, elaludtam.
Valamikor 9 után már kezdtek ébredezni az emberek (rajtam kívül már mindenki ébren volt), próbáltuk élvezni a friss levegőt, egészen addig, amíg el nem kezdett szakadni az eső (hiányérzetem lett volna, ha nem esik ma), be is vonultunk a házba, ahol én hamarost megen beájultam. Persze nem csoda. Kb. 37-38 (ez a HC, csak ez miatt) órát voltam ébren, közen volt 12 óra munka, utaztam kicsit, Unokahúgom is lefárasztott egy kicsit, és nem keveset ittam, tulajdonképpen. Délután is kaja után elkezdtem olvasni, de alvás lett belőle. Centrumba sem mentem le, nem lett volna értelme, nem tudtam volna meditálni, meg nem is éreztem erőt magamban, hogy elinduljak. Lefáradtam rendesen, de jól éreztem magam, minden szinten. Örülök annak, hogy hagytam magam meggyőzni, hogy nekem is ott a helyem. Hiba lett volna itthon maradnom. Kellett ez nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése