2009. június 23., kedd
Pillanatnyi érzések ...
Mint gyakorló buddhista, törekszek arra, hogy a zavaró érzelmek kevésbé zavarjanak, hogy az élet viszontagságait, problémáit ne személyes tragédiának fogjam fel, és felismerjem a dolgok, helyzetek, és állapotok illuzórikus természetét. De vannak olyan pillanatok, amikor ez kevésbé működik. Amikor olyan tükörbe nézek, ami annyira éles képet mutat, hogy némi keserűség mindenképpen felmerül bennem. Amikor olyan képet látok, amin még nem tudtam átlépni, amin még nem igazán tettem túl magam. Ami folyamatosan meghátrálásra késztet. Szar egyedül lenni, még ha fizikálisan általában vannak is körülöttem, de érzelmileg mégis egyedül vagyok. Szar dolog a magány. Ezért most megnézek még egy Chuck-ot, és iszok még egy kis bort ...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Szerintem az önmagában óriási dolog, hogy megtaláltad a Gyémánt Utat, mint motivációt az életedben. Talán a magány érzete azért kínoz továbbra is olykor, mert most ezt kell feldolgoznod az elmélyülésed részeként. Sok sikert!
Tukajdonképpen ez teljesen természetes, hogy jönnek ezek a hullámvölgyek, csak egyre rövidebbek, és laposabbak lesznek. Idővel majd minden változik, egyszerűbb lesz. Tulajdonképpen rossz dolgok sincsenek, csak tisztulások. Ez is olyan, és csak átmeneti. Létrejött, tartózkodott a Térben, majd visszatért oda, ahonnan jött. Vagy valami hasonló.
Örülök, hogy visszatért :). Szép napot!
(ez jó: a spam-ellenőrzőszó ehhez a kommenthez "shine")
:) Ez tényleg jó. Ragyogás. És egyben vicces is.
Megjegyzés küldése