Rájöttem, hogy ez az egész nálam zavart okozott, és még nem tudom, hogy mit fogok tenni ellene, vagy vele. Mármint a zavarral. Az eddigi világok, valóságok, amiket megismertem, megtapasztaltam, és bennük éltem/élek, viszonylag egyértelmű volt, megtanultam kezelni őket, mert nem sokban különböznek egymástól. De ez a mostani, amivel nem olyan régen találkoztam, ez más. Valahogy más. Itt nem feltétlenül ugyanazt jelentik azok a szimbólumok, jelek, minták, mint amit eddig megismertem. Nehéz értelmeznem, megértenem, mert nem ehhez szoktam hozzá. Szokatlan, mert sokkal nyitottabb, közvetlenebb, és szabadabb is. Ez persze jó, de akkor is szokatlan, még mindig, pedig egész jól asszimilálódok. Ez nem valami kényszer, abszolút önkéntes, mert jó, kellemes, és valahogy felemelő. Csak az eddig megismert - vagy megismertnek vélt - jelrendszer itt nem működik. De majd idővel megszokom, és nem lesz gond vele. A régi megszokások pedig szépen, lassan feloldódnak. Onnantól kezdve bármelyik másik világban, valóságban is tartózkodok majd éppen, nem csak abban leszek, hanem ebben az újban is, egyszerre a kettőben. Már most is érzem ezt az összefonódást, megkezdődött, és nem is küzdök ellene, mert felesleges. Abból csak zűr, meg zavar lenne. Az meg nem hiányzik.
(mielőtt még valaki azt hinné, hogy meghülyültem, vagy valami hasonló, szó sincs erről, csak képekben fogalmaztam, a mondanivaló ott van a sorokban)
4 megjegyzés:
Nem tűnik őrültségnek, amit írsz. Érintőlegesen tanultam pszichológiát, azt hiszem, hasonló az ott hallott "szerepek" elve, a különböző élethelyzetekben alkalmazott viselkedésmódok. De úgy érződik, ennél többről van szó a bejegyzésedben.
Rövidéletű volt az előző blogom a blogspoton, amiben kommenteltél is, aztán hamar töröltem, mert nem volt kedvem írni. Most megint lett kedv, de nem akarom, hogy a profilomról bárki eljusson hozzá. Ezért megadom Neked itt a linket, és rád bízom, megnézed-e, nem várom el, de ha igen, bizonyára örülni fogok.
Szép napot!
Igen az eleje, első fele, az egy általános kép, a folytatás személyes, mélyebb értelmű, és éppen ezért szándékosan kódolt, ködösített. Aki megfejti, minden elismerésem felé.
Ha adod a linket, azt megköszönöm.
Elfelejtettem megadni a linket :)
tenyeren.blogspot.com
Ami a bejegyzésed személyes részét illeti, inkább csendben várom, hátha írsz még erről, megfejteni nem is próbálom, hiszen személyes. Valami jó, valami érdekes új tapasztalat, ami nem könnyű, de talán illik rá egy mondás, amit tegnap mondott a legjobb barátnőm: "ami szép, az nehéz".
Hogy lesz-e ennek a bejegyzésnek folytatása? Az majd kiderül idővel. Nem mindig tudom lejegyezni az ilyen gondolatokat, különböző okok miatt. Nem vagyok gépközelben, vagy ha igen, nem van netelérésem, nincs éppen időm, a hangulatom nem olyan, hogy megtegyem. Van, hogy papírt, tollat ragadok, és oda jegyzem gondolataim kuszaságát, de azt utána már nem olyan postolni. Akkor az már nem az a pillanat. Szóval majd kiderül, hogy mi lesz.
Megjegyzés küldése