Szokások, és unalom ...

Tegnap összefutottam 2 régi barátommal, egyikükkel idén még nem is találkoztam. Jó volt velük lenni, találkozni, beszélgetni egy keveset. Mert igazából lényegeset keveset szóltunk, beszéltünk. Ez a találkozás - ahogy szokott lenni ilyenkor - a megszokásokról szólt. Egy darabig jól is éreztem magam. Tényleg. Aztán kezdett unalmassá válni a YouTube nézegetése, a semmit tevés, és inkább dominánsabb érzés lett a tompultság, az érdektelenség. Eluralkodott rajtam az unalom érzése. Persze mondhattam volna, hogy kezdek unatkozni, de csak agy másik, hasonlóan analmassá váló tevékenység került volna elő, és nem tudtam volna megmagyarázni nekik, a barátaimnak, hogy mi a bajom. Nem is bajom, csak nem kötött le a "szoba-party" feeling. Nem köt le a "stoned" állapot se, márpadig ha maradok, akkor az lett volna az uralkodó érzet, állapot. Hogy mondjam el a legjobb barátaimnak, hogy pont ebből lett elegem az elmúlt másfél év alatt? Hogy ez a semmittevés, ez a semmilyen álapot, hangulat, ez a nihil az, ami majdnem megbolondított? Nem tudom. Mindenesetre inkább leléptem egy idő után, és hagytam, hogy gondoljanak közben azt, amit akarnak. Majd ha felmerülnek egyszer a kérdések, akkor válaszolok is rájuk. Addig viszont haladok tovább ...