A Herót és Én a Gyárban ...

Majdnem 1 egész hetet otthon voltam, távol a munkától, a Cégtől, de ennek ellenére valahogy nem érzem azt, hogy dolgozni akarok, vagy kellene. Nem van kedvem hozzá. De ezzel nem vagyok egyedül. Másoknak is hasonló a hangulata, munkakedve, mondjuk ez az elmúlt hetek árnyékában nem is csoda. Kisebb világvégehangulat urlkodik szerte a Cégnél. Még mindenki bizonytalan, nem lehet tudni, ki marad, meddig, stb. Nekem csak szimplán nincs kedvem dolgozni. Ma. Holnap. És egész hónapban. Legszívesebben itt hagynám ezt az egész kuplerájt, csak nem tom, hogy utána mi lenne. A végkielégítésről lecsúsztam, egyelőre, persze, mert bíztam benne, hogy nem lesz annyira gáz az „új” munkakör. Tévedtem. De, az! Így folyamatosan méla undorral jövök be, amit próbálok leküzdeni, több-kevesebb sikerrel. Így nem is csoda, hogy folyamatosan érzékelem régi „kolegám” jelenlétét, Herótét. Gyanítom, hogy csak műszak vége felé fog eltávozni, Ő mindig előbb távozik, mint én. De már most mennék el innen, hamarabb, meszebb, mint lehet jelen pillanatban ...