Teljes komolysággal azon gondolkodám, hogy szólok főnökömnek, ha megen előfordul létszámcsökkentés berkeinkben, akkor ugyan már, gondoljon rám, és ajánlja a nevemet. És ezt most a legkomolyabban jelentem ki. Ez a véleményem, és a hozzáállásom a jelenlegi munkakörömhöz. Rohadtul rühellem, és nem van kedvem csinálni ezt a melót. Csináltam már eleget évekkel ezelőtt, és éveken át. Bele is untam. Ennél a Cégnél nem akarom már ezt csinálni. Ráadásul, ha most, leépítés alatt küldenének el, akkor nem is járnék rosszul. Annyira. Nem tudom, hogy mi lenne jó, de azt tudom, hogy ez nem. Az elmúlt egy hónapban erre rájöttem. A múlt heti pihenő se ért semmit, nem lett jobb a hozzáállásom a melóhoz.
Amúgy érdekes dolog jutott az eszembe. Vezérünk tavaly év végén tartott tályékoztatót, amikor is nem mondott semmit, tulajdonképpen. Amire ki akarok térni, az az, hogy nagy eredményként említette meg, és könyvelte el, hogy milyen sikeres volt a továbbképzési program, mert hogy mennyi „hibakeresőt” tanított be a Cég, és ezt a programot a továbbiakban folytatni is fogják. No, most én ebből arra következtettem, hogy ha továbbra is menni fog ez, majd szépen megszüntetik a Hibakereső2 kategóriát, aki még abban van, annak felajánlják a Hibakereső1-et, és ha nem fogadja el valaki, az mehet, amerre lát. Nos, ez lesz az, amit semmiképpen nem fogok elfogadni, ha még megérem ezt itt. De nem akarom. Jobban szeretnék addigra lelépni innen. Ha lehet, végkielégítéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése