2008. november 23., vasárnap

A látszat csal ...

Hm. Néha egy-egy név elég megtévesztő tud lenni. Mármint ami ki van írva emberekre valamilyen módon. Köpeny, névkártya, stb. Még szerencse, hogy 1-2 dolognak utána lehet nézni, ami aztán eloszlat néhány dolgot, kellemetlen érzést. Na jó, ez így hülyeség, semmi értelme. De akkor is. Ejj, de bonyolult néha minden. Azaz nem minden, és igazából mi, emberek tesszük azzá. Szerintem most én is, megint. Elég sok mindent túl tudok bonyolítani néha, és nem is örülök neki. Ezért csodálom, és tisztelem a gyerekeket, mert a dolgokat úgy látják, ahogy vannak. Nem keresnek mögöttes szándékot, dolgot, és nem is bonyolítják túl a dolgokat. Mert mi is trötént? Láttam valamit, abból levontam a következtetést, tényként el is könyveltem magamban. Persze valahol ott motoszkált bennem valami, ami azért nem engedte, hogy teljesen elfogadjam a dolgot, ezért kicsit utána is jártam, és kiderült, hogy tévedtem. Szerencsére pozitív értelemben. Persze, hogy mennyire hasznos az információ, az még kérdés, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a lehetőséget. Már ha lesz is bármire lehetőség. Vannak dolgok, amikbe nem tudok beleszólni, tőlem függetlenül alakulnak, csak szemlélője, résztvevője vagyok a dolognak, nem pedig alakítója. Ez van.

Nincsenek megjegyzések: