Mindig van egy erő, ami motivál, inspirál, előremozdít, vagy csak kimond egy igazságot, amit már tudtunk korában, csak nem tudtunk megfogalmazni. Viszontlátni egy gondolatot, ami bennem is felmerült már, csak esetleg tisztább formában kapom vissza, azt mutatja, hogy meglátásaim helyesek, jól látom a dolgokat. Ugye? És akkor az idevágó gondolat, Láma Ole Nydahltól:
„ ... ne elemezzük magunkat annyira, hogy a semmittevés állapotába kerüljünk …”
Nos, én elkövettem ezt a hibát, beismerem, kár is lenne tagadnom, már csak azért is, mert már az előző postban beismertem. Az azért érdekes, hogy ugyanaznap, mikor megtörténik a felismerés, akkor ugyanerről olvasok, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése