Ez a mostani nappalos ciklus valahogy nem az igazi. Jó, egyik sem az igazi, de ezt a mostanit valahogy különösképpen rühellem. A korai kelések, fagyoskodás a buszmegállóban, a főnökök nyüzsgése, meg úgy minden rányomja a bélyegét a hangulatomra. Műszak eleje óta várom a műszak végét, az este 6 órát. De a felén már túl vagyok! Tegnap még gondolkodtam, hogy majd szombaton bemegyek Pécs, de aztán már este tudtam, hogy nem lesz belőle semmi. Ahhoz, hogy értelme legyen a beutazásomnak, a 10 előtti busszal kellene bejönnöm, de ahhoz meg korábban kellene kellnem, mint szeretnék. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy 7végén nem megyek igazán sehova, maradok otthon, és 9nél előbb fel se kelek, csak alszok, illetve döglök az ágyban, heverészek. Komoly kihívásnak tűnik. Nem is tudom, hogy tudom majd ezt a komoly feladatot kivitelezni.
Amúgy a hoonapi napra nem tervezek túl sokmindent, javarészt pihenni szeretnék. Filmet nézni, olvasni, játszani, és unokahúgommal foglalkozni. Napközben nálunk lesz, öcsémék mind2en dolgoznak holnap. Anyám morgolódott, hogy nem tud akkor sokmindent csinálni, de majd én megpróbálom lefoglalni a kiscsajt. Remélem sikerül. Mindenesetre amit hajlandó vagyok bevállalni a holnapi nap folyamán, az a fahordás (sajna még mindíg van belőle kint), és hasogatás, de igazából ezeket sem akarom túlzásba vinni. Aztán a többi majd úgyis alakul valahogy ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése