És megen (1ik) kedvenc filmem a téma. No, nem egészen, csak megint némi párhuzam. A filmbéli főhős elmegy egy terapeutához (jól írtam?), aki hipnózist alkalmaz rajta, hogy megszabaduljon a munkában elszenvedett stressz feszültségeitől. Amikor visszahozná a hipnózisból, a doki szívrohamot kap, hősünk meg úgymarad, lazán, gondtalanul, és szabadon. Na most! Nekem is kellene egy ilyen csodaguru, aki megszabadít a bizonytalanság érzetétől, ettől a kellemetlen "társtól", aki egy ideje végigkísér minden egyes lépésemnél, csak nem mindíg mutatkozik. Csak bizonyos helyzetekben. Konkrétan mikor az ellenkező nemről van szó. Akkor mellém áll, és biztosít "segítő" szándékáról, "támogatásáról". Vagy kellene egy bérgyilkos, aki megszabadít e kellemetlen "utitárstól". De gyanítom, hogy ilyen lehetőségek csak a filmekben, és mesékben fordulnak elő. Ez az én személyes démonom, akit kirendeltek mellém, NEKEM kell vele megküzdenem, legyőznöm. Bizonyos dolgokon túl kellene már lépnem ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése