Lezajlott, megünnepeltük, és minden ilyesmi, ami ekkor zajlik. Leginkább a nagy zabálás, ami jellemző erre a pár napra, legalábbis minálunk. Persze volt ajándékozás is, fenyőfadíszités, meg minden, ami ilyenkor va, de részemről az a legfontosabb, hogy nem kellett dolgozni menni, nagyrészt pihenés. Nagyrészt. De ez most mindegy.
Öröm volt látni, hogy unokahúgom mit művelt az ajándékokkal, meg egyáltalán. Ez volt az első igazi Karácsonya, amit már föl is tudott fogni valamelyest. Otthon még a fa díszitésében is segített, aztán később a díszek leszedését akarta előre hozni. Pedig még nincs ideje. Nálunk azon csodálkozott tegnap, hogy 2 Karácsonyfát látott. Rohangált is fel-le a házban, a 2 fa között, és mutogatott rájuk, és közben csodálkozó hangokat adott ki. Mókás volt.
Aztán tegnap még szánkóztunk is. Öcséméktől előkerült a szánkó (az előző lakóktól örökölték), aztán 2x még én is csúsztam. Idejét sem tudom, hogy mikor csúsztam utoljára, de lehet, hogy több mint 10 éve. Alkalmam utoljár a 5 éve lett volna, akkor volt utoljára fehér Karácsonyunk. Bár sokkal kevesebb volt a hó. Szánkózás után még elmentem öcsémékkel sétálni a Zengő felé egy kicsit, közben bőszen kattogtattunk, fényképeztünk, mindent, ami érdemesnek tűnt arra, hogy megörökítsem. Majd kicsit átnézem, válogatok, és ide is felrakok párat, ami az elmúlt napokban készült.
Most, hogy az Ünnep lassan végetér, lelkileg készítem föl magam a holnapi munkanapra. Még 2 ebben az évben, aztán csak jövőre! Itt van az Évvége, valami véget ér, és valami elkezdődik. Vagy csak folytatódik? Asszem inkább az utóbbi. Csak folytatás van, és nem pedig Vég, és Kezdet. Legalábbis nem most. Hogy mivel ünnepelem ennek az évnek a végét? És hol? Hogyan? Kikkel? Ezeket a kérdéseket még nem tudom megválaszolni. De majd csak lesz valahogy ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése