Kérdések ...

... kavarognak a fejemben. Egyszerű kérdések. De válaszolni, vagy válaszra lelni mégis nehéz. Hogy mit akarok? Elmenni. Messzire. Nem menekülni, csak elmenni. Távolságra van szükségem. Ezt hamarosan meg is kapom. Elég távol leszek mindentől, ami a múltamat jelenti. De ez mégsem menekülés. Csak változás kell. Mind belső, mind külső szinten. De ahhoz, hogy belső szinten is tudjak változtatni, változni, külső szinten is kell a változás. Környezet. Levegő. Közeg. Mind változni fog, és lassan én is vele. Kell a távolság, hogy ne a múlt sírköveit, kísérteteit lássam.

Hogy mit szeretnék? Jelen pillanatban berugni, úgy rendesen, ahogy kell. Lerészegedni, annyira, hogy beszélni ne tudjak rendesen. Nem betépni, csak berugni. Miért? Csak. Mert most ehhez van kedvem. De nem megy ez sem, mert nem van pénzem. Na jó, ez nem teljesen igaz, mert van pénzem, egészen pontosan 180 HUF a vagyonom, amit költeni tudok, ami a rendelkezésemre áll. Rágyújtani még rá tudok, van kb. 2 szál cigim, az is majd elfogy, lassan.

Hogy mi az, amire vágyom? Nyugalom. De ezt jelenleg szintén nem tudom elérni. Csak látszólag. Csak tünetileg. De igazából teljesen fel van húzva a tudatom, zakatol, kattog, a gondolatok, érzések csak úgy száguldoznak, mint autók a sztrádán. És nem tudok lenyugodni. Jó lenne nem gondolkodni. Csak úgy lenni. Szépen, egyszerűségben, nyugalomban. Azért lobotómiát nem fogok kérni.

Nem tudom, hogy miről mit gondoljak, mit érezzek. Jelenleg szét van csapva a tudatom, a korábbi dolgokat, eseményeket, történéseket most kicsit más fényben látom, és ez kicsit rémisztő. Mert túl éles, túl tiszta a kép. Nem tudom, hogy mi történt, mi váltotta ezt ki. De riasztó kicsit. De ez csak megen megerősít elhatározásomban. El kell mennem, messzire. Hogy tapasztaljak, hogy lássak mást is, mint ami itt van. Hogy kicsit letisztuljanak a dolgok, az érzések. Kicsit ritkább lett a köd, ami eddig körülvett, és nem tetszik, amit tapasztalok. Illetve inkább csak a felismerés az, ami nem tetszik. Mert mindenhol ugyanazt tapasztalom. Ugyanazokat a kicsinyes játszmákat, meccseket játszák mindenhol, csak a címke, a felirat, a csomagolás más. Most meg kell néznem, hogy messzebb is ez megy-e.

Gyanítom, hogy megint a cinikusabb, kritikusabb oldalam került előtérbe, de nem bánom. Az a felem kicsit jobban páncélozottabb, ott vastagabb a bőr, nehezebben tudnak megsebezni erről az oldalról. De éppen ez az, ami miatt ki kell tartanom nézeteim mellett, ami miatt folytatnom kell megkezdett Utamat. Habár szemem előtt a homály kicsit eloszlott, és a látvány kevésbé tetszik, mint azt szeretném, tudom, hogy ennek így kell történnie. Ez egy erős tisztulási folyamat. Lehet, hogy úgy tűnik, menekülök, de nem. Csak Térre van szükségem. Más levegőre. Más nézőpontra. Változásra, hogy változhassak, változtathassak.

Csak még egy kis idő kell ...