A Megvilágosodás felé ...

A múltkori borulás után olyan izomlázam lett, hogy egészen tegnap délelőttig nem is erőltettem. Valahogy így jött össze. De tanulva a tapasztalatokból, most nem hajtottam magam túl, csak annyit csináltam, amennyi jól esett. Így is már a negyede táján szakadt rólam a víz, izzadtam folyamatosan. De jó volt. Szerencsére izomlázam sem lett, így nyugodtan mentem le ma is a Centrumba gyakorolni. Bár az is igaz, hogy később értem le, mint azt eredetileg terveztem. Az indokok:

• mosnom kellett
• találkoznom kellett Öcsémmel, mert Anyám küldött nekem paradicsomot
• vennem kellett kaját
• ebédelnem kellett
• winfost akartam telepíteni, amiből nem lett semmi
• kicsit pihentem.

De aztán meggyőztem magam, hogy igenis le kell menni gyakorolni, mert az jó, minden szempontból. Mire befejeztem, rendesen elfáradtam, leizzadtam, úgy néztem ki, mint aki szaunázott, vagy legalábbis zuhanyzott. Pedig az csak utána jött. Megbeszéltem egyik vadzsratestvéremmel, hjogy holnap délelőtt lemegyek gyakorolni, és ő is csatlakozik. Jelenleg az a terv, hogy rendszeresítem, szoktatom magam ahhoz, hogy lehetőleg minden nap gyakoroljak, legyen ez is egy megszokás. Aztán ahogy hozzászokok, majd emelem az alkalmankénti mennyiséget. Szépen, fokozatosan. Ne kell elkapkodni, ez nem verseny, ahogy jól esik, ahogy bírom. Időm, mint a tenger (igazából csak időm van jelenleg, semmi másom), tehát nem jelenhte gondot erre szorítani belőle. Elvégre a cél a megvilágosodás minden lény javára.
A másik cél az, hogy elérni a borulásból azt a mennyiséget, amikor is elkezdhetem a Ngöndro 2. gyakorlatát, Gyémánt Tudatot. Ehhez meg kell csinálni 10000 borulást minimum. Nem akarok komolyabban belekezdeni, majd csak néha, mondjuk hetente 1x, az bőven elegendő lesz. Bár, ahogy sejtem, ez majd külföldön fog bekövetkezni. De az még kicsit odébb van. Vagy mégse?