4 órányi alvás után arra ébredtem, hogy valami fémes dübörgés, illetve folyamatos csapódások hallahatóak. El sem tudtam képzelni, hogy mi lehet az, persze ez hamarosan kiderült. Kb. abban az időben ürítették a kukákat, illetve a ToiToi-ok kb. 15 m-re voltak tőlem. Pár másodpercenként ajtócsapódások. Hm. Újabb tanulság, legközelebb jobban meg kell választanom a sátorhelyemet.
Mentünk regisztrálni. Ekkor ért minket az első meglepetés, ami nem volt pozitív. Kiderült, hogy részvételi díjak szempontjából Magyarország a Közép-, és Nyugat Európa kategóriába tartozi, és nem a Kelet Európa blokkhoz. A különbség 16 Eurot jelentett, ami azért nem kis összeg. Nem értettük, próbáltunk alkudozni, magyarázkodni, de nem ment. Pedig nálunk is 400 Euro alatt van az átlagkereset. Sajnos kénytelenek voltunk lenyelni ezt a békát. Viszont megtudtam, hogy nem kötelező befizetni az étkezést, így legalább azon tudtam spórolni, nem is keveset. A befizetett ebéd került napi szinten 32 zlotyiba, nekem ezt sikerült kihoznom napi szinten 10 zlotyiból. Igaz, hogy reggelire, vacsorára nem ettem mást, mint kefírt, de érdekes módon elég volt. Ebédre meg a büfésátorban lehetett venni mindig 4 zlotyiért levest, ami minden esetben bőséges volt. Visszatekintve tényleg furcsa, hogy milyen kevés kajával beértem. Amúgy a kurzus területén működött egy kisbolt, elég jó volt a kínálata.
Aznap napközben nem volt különösebb program, így meditáltam, Sztúpa-köröket róttam, és ismerkedtem a környezettel, helyszínnel. Szép, kellemes környezet, a nyugalom érzése töltött el.
Valamikor délután megérkezett Ole, és Karmapa. Hatalmas tömeg köszöntötte őket, a kisbusz alig tudott a Láma-házhoz bemenni. Olén, és Karmapán kívül még Cathy-t ismertem fel, eddig csak képen láttam. Voltak még lámák Karmapa kíséretében, mindegyik tipikus tibeti arc. Persze lehet, hogy voltak nem-Tibetiek is, ezt nem tudom.
Este megkezdődött az első hivatalos program, Ole adott általános tanítást a Buddhizmusról, különbségeket említett a többi vallással szemben, Karmáról, a Buddhizmus jelentőségéről a hétköznapi életben, és hasonlók. Utána még voltak a szokásos kérdések-válaszok, majd valamikor éjfél után befejeződött a tanítás. Én párszór belekummantottam a tanításba, ezt az előző napok kevés alvásának köszönhettem. Többiek jót röhögtek rajtam, folyamatosan lökdöstek, és kávéval itattak. Azért az megnyugtatott, hogy nem én voltam az egyetlen, aki elbóbiskolt.
Már nem nagyon emlékszem, hogy mi volt még később aznap, az viszont biztos, hogy 2nél korábban nem feküdtem le. Ez mondjuk az egész kurzus alatt jellemző volt. Nagyjából ezek voltak az első nap eseményei.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése