Hallucináció ...

Nem azt látni, ami ott van, olyan dolgokat érzékelni, amik nem is vannak, vagy nem ott. Ismeretlen, idegen lények hirtelen előugranak a bozótosból, karmaikat, és agyaraikat villogtatva, tekintetükben az őrület és éhség fedezhető fel. Árnyak, amik vándorolnak, pedig csak egy kapualj. Bejárat. Az épület közepéről eltűnő, sötétségbe süppedő erkély, nyomában a feneketlen mélység. Ok. De mi van akkor, ha az ember a valóságot hallucinálja, teljesen józanul, vagy az őrület legcsekélyebb jelenléte nélkül? Egyáltalán, hallucinálni józanul? És ráadásul azt, ami amúgy is ott van? Kicsit abszurd. Vagy nem kicsit? Nem tudom. Vagy csak hasonlított a valóságra, és a különbség ott volt, ahol észre se vehettem? Vagy csak időm nem volt rá. Minden elsuhant, tova. De a részletek! Igen, a részletek. Túl élesek voltak, túl valóságosak, és mégis ... De mi a valóság? Van-e valóság? Vagy az csak egyedi, sajátos, saját? Mert csak én látom, senki más. Esetleg hasonlóan, de nem úgy. Minden hazugság, nap, mint nap, amivel találkozunk, semmi sem igazi. Csak egy illúzió, hallucináció, délibáb. Még ha tovább is látjuk ... Álom. Persze kérdés, hogy melyik az álom, amit éjjel, alvás alatt tapasztalunk, vagy amit nappal, "éberen". Éberen? Nem hiszem. A nagy többség alszik, álmodik. Csak nem vesszük, veszik észre. Egy mélyebb álomból egy kevésbé mély álomba ébredünk. És közben megnyugszunk, hogy ez a valóság. Valóság ... Nem létezik közös valóság, csak egyedi, ami aztán összefonódik a körülötte lévő, többi egyedi valósággal, hatnak egymásra, közössé válnak tapasztalataik egy része, aztán ahogy a kötél bomlik szét szálaira, ezek az egyedi "valóságok" is eltávolodnak egymástól. És persze a folyamat soha nem áll meg. Csak a "szálak" azok, amik cserélődnek. Fonás. Sodrás. Csavarodás. Majd Bomlás. Szét. Utak, és ösvények, elágazások, kereszteződések. De mindig mi választunk. Nincs Sors, nincs Végzet. Legalábbis nem úgy, ahogy a többség gondolja, hiszi. MI magunk írjuk Végzetünket, MI irányítjuk Sorsunkat, minden egyesl lpéssel, gondolattal, mondattal, cselekedettel. Vagy nem-cselekedettel. Illúziók, fények, árnyak. Füst, és tükör. Trükkök. Aztán mi marad? A hallucináció, amiről azt hisszük, hogy a valóság ...