Dolgozgatok, de közben sokat kell várakozni. Mit tehetek ilyenkor? Elkezdtem visszaolvasni az innen küldött postjaimat, amiket az elmúlt fél évben írogattam. Érdekesek. Már csak azért is, mert látom, hogy miket gondoltam, éreztem akkoriban. Milyen felismerések értek. Miket tettem, illetve nem tettem a változások érdekében. Miket kellett volna tennem. De nem tettem. Miért? Nem tom. Talán az EGÓ volt az, ami nem engedte, ami útjába állt a változásoknak, változtatásoknak. Talán csak féltem bármit is tenni a felismerések ellenére. Asszem inkább az utóbbi. Hiszen már korábban beismertem, hogy féltem, bármi rossz megint megtörténhet velem, és fogalmam sem volt, hogy hogyan tudom majd kezelni. Hogyan fogom megélni. És persze miközben olvasok, jókat mulatok, mosolygok magamban fogalmazásomon, stílusomon. És tévedéseimen. Mert voltak olyanok is. De nem baj, ez is része életemnek.
Lassan kezdem érezni, hogy a fáradtság, és az álmosság maga alá gyűr. Ez van első éjszakásban. Hiába akartam később kelni, 9 után már ébren voltam, nem tudtam tovább aludni. Mostanában eleve nem tudok sokáig aludni, legalábbis abban az értelemben, ahogy korábban. Nagyon ritka, hogy 8nál tovább aludjak. Viszont nyugodtan alszok, mindeféle zavar nélkül. És ez nagy jóság. Most már azt várom, hogy mikor lesz vége a műszaknak, hogy hazamehessek aludni. Azaz előtte egy kis reggeli, mert üres gyomorral nem igazán tudok aludni. Délután még mosnom is kell, mert fogyóban a tiszta ruha. Azaz inkább csak az alsónemü. De legalább pár napra azt is letudom. Még szerencse, hogy mosógép automata, és nem kell vele semmit se csinálni, csak megpakolni, aztán bekapcs, és vár. Addig meg csinálhatok akármit, amihez kedvem, és erőm van. Aztán kezdődik a 7en az uccsó műszak.
Azon gondolkodtam – és így is fogok tenni - , hogy szombat reggel munka után kiugrok anyámékhoz, ott leszek egy kicsit, foglalkozok unokahúgommal egy kicsit (úgyis állandóan azt kérdezi, hogy mikor megyek), ebédelek, vételezek tiszta ágyneműt, meg ott leszek egy kicsit. Aztán 2kor haza, alvás egy keveset, aztán valami majd csak lesz még este.
Ja, fizetésig van kb 2700 HUF-om. Nem sok, de ebből ki tudom húzni. Kajára nem kell sokat költenem, hidegkaja van. Gondolom Anyám is ellát valamennyi élelemmel, az pont jó lesz arra, hogy jövő hét elején nem kell vennem ebédre semmit. Esetleg leves végett valamilyen Smack. Öreganyámhoz is ki kellene ugranom, és persze akkor ő is megdobna némi élelemmel, ebéddel (hogy én milyen számító vagyok! Pedig csak arról van szó, hogy tudom, hol mire számítsak, ami mindenképpen jön). Hét közepétől meg megen dolgozok, akkor meg itt bent ebédelek. Hétvégére meg már lesz fizetés, akkor meg minden helyreáll.
Most már télleg fáradt vagyok, és álmos. Aludni akarok ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése