Mostanáan érdekes pletykákat, híreket hall az ember itt a Cégnél. Leépítés, létszámcsökkentés várható – illetve már van is folyamatban - , a szóbeszédek szerint 2000 embert tesznek lapátra még ebben a hónapban. Hm. Érdekes lesz, az már biztos. Hogy velem mi lesz, maradok, vagy küldenek? Nem tudom, fogalmam sincs. Mindenesetre nem aggódok. Minek? Ha aggódok, attól még nem lesz jobb. Csak idegesítem magam. Különben is, ha elküldenek létszámleépítés keretén belül, akkor szép végkielégítésre számíthatok, ittgebedek már 10 éve. Plusz felmondási idő kifizetése, megmaradt és aktuális szabadságok kifizetése, és akkor valahol nem is olyan rossz. Válságterv is van, ha így járok. Nyelvtanulás nyelviskolában, végiggondolni, hogy hogyan tovább, mik a lehetőségeim, és ha úgy alakul, akkor kimenni külföldre dolgozni. Hogy hova? Spanyolország az jól hangzik, ahhoz volna kedvem. Joban bejönne, mint Hollandia. Nem mintha azzal különöseb gondom lenne, csak nagy lenne a kísértés, én meg nem tudnék ellenállni, és ott lennék, ahol korábban, „ébredésem”, „feleszmélésem” előtt. Még nem szabadultam meg a függőségemtől, ezt tudom jól. Nagyon jól megvagyok nélküle, jól érzem magam, nem hiányzik, de ott túl közel lenne a lehetőség, az elérhetőség. Tehát nem. Amúgy is el akarok menni Spanyolba május végén, június elején. Van ott egy elvonulási központ, Karma Guen, ott lesznek tanítások, beavatások, Phova, elméletileg ott lesz Karmapa is pár napig. Szóval el akarok menni. És ha sikerül kijutnom, akkor már végeznék egy kis felmérést is, hogy mik a lehetőségeim, mik a kilátások. De ez csak a jövő egyik lehetséges alakulása, majd meglátom, hogy mi lesz.
Azért elég komoly, ami most megy itt bent. Egyik koleganő dobott egy mélt éppen dolgozó kolegának, hogy nézze meg neki, mikor jön be busszal legközelebb dolgozni. 15-20 perccel később jött a következő mél, hogy már nem aktuális, mert már nem dolgozik a Cégnél. Kirugták. Vagy a másik koleganő, aki délután mosdóba akart kimenni, és a revolverkapunál nem tudott kimenni a kártyájával. Nem engedte ki a kapu. Mert hogy már nem dolgozott itt. Pedig reggel még be tudott jönni. És még sok-sok hasonló eset. Ezek csak a közvetlen, vagy közeli környezetből. Mikor jöttem be, még nem tudtam ezekről, de amikor a Portán be tudtam jönni, akkor magamban vidáman megjegyeztem, hogy még nem rugtak ki. Még! De ki tudja, hogy ez meddig marad így? Senki nem mond semmit, senki sem tud semmit, mindenki vakon tapogatózik, mint szegény Esmeralda. Igazi vakrepülés. Mindenesetre nem félek. Minek? Ez is csak egy munkahely, majd lesz másik, ha úgy alakul. Azért nem szeretnék visszaköltözni Pécsváradra, most, hogy végre visszaköltöztem Pécsre ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése