Hétfő ...

Valahogy sejtettem, nem is, inkább tudtam, hogy a mai nap kisebb katasztrófához fog hasonlítani. Eddig a leghosszabb nyugalmas időszakom ma eddig az ebédvolt, azon kívül összesen talán 30-40 perc nyugtom volt, de szartaszét darabolva. Itt vannak a főnökök, frissen, kipihenve, tettrekészen, új 5letekkel, és elképzelésekkel. Csak az a baj, hogy ezeknek nem mindig van köze a valósághoz. Bármelyikhez. Leginkább az ő fejükben létező valósághoz van köze, de az meg csak az övéké. Tanácsot nem hajlandóak kérni, mennek a saját fejük után, vakon, a sötétben tapogatózva, és amikor falnak, vagy egyébb akadálynak ütköznek, azonnal keresik a felelősöket. Nem hogy először magukba mélyednének egy csöppet. No de mindegy. Még 4 óra, meg egy pici, aztán itt se vagyok egészen péntek délutánig, estig ...