Aktuális hangulatjelentés ...

Nem vagyok túl örömteli, hogy úgy mondjam. Hiába van ott az a gondolat, hogy „legalább van még munkám”, attól még nem érzem magam túl jól. Visszaminősítés, alacsonyabb bérkategória (bár annak még utána kell járnom, hogy mi van akkor, ha ezt nem fogadom el), és maga az egész, valahogy nem gyere be igazán nekem. Nincs kedvem dolgozni. Nincs kedvem itt lenni. Nincs kedvem ennél a Cégnél tovább dolgoznom, nics kedvem itt tartózkodnom. Nem tudom, mi lenne a jó. Hagyni, hogy kirugjanak, kifizessék a végkielégítést, aztán valamihez kezdeni azután? Bele a bizonytalanba? Vagy itt maradni, alacsonyab béralappal, kevesebb fizetéssel, maradni a bizonytalanban? Ahol nem lenne túl nagy kedvem csinálni semmit? Nem tudom. Egyik se túl biztató, egyik se túl jó hosszútávon. Itt minden már csak szarabb lesz, a jó dők már véget értek évekkel ezelőtt. Ezek tán már tudom, hogy nem akarok itt maradni sokáig. Kell keresnem új munkahelyet, új lehetőséget, még ha csak kis időre is. Nem tudom. Mi lenne a jó? Mit kellene tennem? Menjek az ismeretlenebe most, vagy maradjak itt, ahol szintén bizonytalan, de megvan a tudat, hogy jobb már nem lesz? Semmi nem jó. Azaz az utóbbiról bizton tudom, hogy nem jó. Se rövid, se hosszú távon. Nem tetszik ez nekem. Lehet, hogy az lenne a jobb télleg, ha elküldenének. Ezek után ma már nem akarok mást, csak elmenni a Centrumba, meditálni egyet (vagy kettőt, ha úgy alakul), és jó társaságban lenni, jó benyomásokkal töltődni. Olyan emberek között lenni, akikkel jól érzem magam. Nem itt. Szinte bárhol, csak nem itt. Kell vennem lottót, megadni az esélyt magamnak, hogy nyerek. Hátha. Majd amikor kitöltöm a szelvényt, úgy kell kitöltenem, hogy az a nyertes szelvény. Hehe! Az elkövetkező 2 nap is lesz valami, itt bent dolgozni, elvégezni a munkámat, azzal a tudattal, hogy ezek az utolsó napok jelenlegi munkakörömben. Minden este örülni fogok, amikor elszabadulhatok innen. És nem fog érdekelni, minden gond nélkül le fogok lépni, nem várom meg a 6 órát. Minek? Nincs rám szükség, akkor ez a pár nap már nem számít. Semmi nem jó a jelenlegi állapotokban. Azaz azért van, ami jó. Kevés probléma volt, így kevés munkám is. Ez is szempont. Csak sajnos a mérlegben keveset nyom, ettől még nem lett jobb a hangulatom. Az majd akkor kezd javulni, amikor kiteszem innen a lábam, és mára elhagyom ezt a rabszolgatelepet ...