Látóüveg ...

Szerdán végre elmentem szemészhez, régi látóüvegem ugye maradandó alakváltozáson ment át. Azaz csak a keret egy része, a bal szár. Mondjuk már ideje volt, mert rohadt mód zavart, hogy nem látok rendesen. Persze miért is ne, szerdán nem volt ott a doktornő, így csak a keretet választottam ki, vagy fél óra próbálgatás után sikerült is. Mondjuk megérte. Pláne, hogy a boltvezető jól nézett ki, abszolút segítőkész volt, és ... és mi? Semmi. Szimpatikus volt, segítőkész, kedves, és kb. ennyi. Habár félelmeim nagyrészét már levetkőztem, de azért vannak dolgok, amiknek gyökere sokkal mélyebben gyökerezik, minthogy ... minthogy. Hiába, a régi kudarcélmények. Az ember nehezen feledi őket. Másrészt meg valszeg van valakije, a bal kezé lévő gyűrű elég beszédes volt. Vagy csak egy jelentés nélküli ékszer? Áhh! Mindegy, az a lényeg, hogy újra látok rendesen, nem kell hunyorognom (Látok! Látok! Meggyógyultam!), és az új hemüvegem még jól is néz ki. Bár meg kell szoknom, mert más a keret, mint az előző volt. De ez jobban tetszik. A régi, a törött, azért nincs eldobva, nem lesz az enyészet martaléka, jövő 7en megyek vissza, és leadom javításra (szárcserére). Persze kizárólag azért, hogy legyen egy tartalék hemüvegem, semmi más, egyébb, a másik nem egyik tagjára irányuló figyelem miatt (ja, persze). Még jó, hogy van Patikakártya, így legalább nem került készpénzbe. Különben fizethettem volna 22eHUFt, ami komoly érvágás lett volna. De a lényeg az, hogy látok megen!