Back to the meditation ...

Valahogy úgy alakult, hogy múlt héten megint elkezdtem rendszeresen gyakorolni, meditálni. Rendszeresen, még ha csak ez abban merül ki, hogy elmegyek az összes esti közös gyakorlásra, még meló után is (olyankor csak arra van lehetőségem a fáradtság végett), egyéb esetekben pedig az egyéni gyakorlatomat folytatom. Haladnom kell, ha be akarom fejezni a Ngöndrót, és ott van az is, hogy a Láma igazából csak ezt kéri tőlünk, hogy gyakoroljunk.
Ma kicsit tovább bővítettem (és lehetőleg próbálom majd tartani) a gyakorlásomat, újra elkezdtem borulni. Mivel nem ez a főgyakorlatom, és egyébként is elszoktam tőle (utoljára január elején 3x100-at sikerült, azóta szünet), laza 100-al kezdtem. A cél az, hogy ébredés után lehetőleg egy fél órát csináljam ezt, aztán kezdődhet a nap. Kivéve, ha nappalos vagyok, mert akkor fél4 után kelek. Akkor képtelen vagyok rá. Mondjuk fel vagyok rá készülve, hogy lesznek nehézségek, jön majd az izomláz, de azt el lehet viselni, és hamar elmúlik, ha rendszeresen gyakorlom ezt is.
Amint végeztem a mai teendőimmel, megyek is gyakorolni Centeróba, csak hogy hű legyek elhatározásomhoz...

Zavaró érzelmek ...

Nem az enyémek, jelenleg. Ahogy a bejárati ajtó becsukódott (vagy inkább csapódott, kissé, a hang alapján), lakótársamnak nem igazán nyerte el a tetszését, hogy megkértem, vigye le a konyhaszekrény melletti üres kajás dobozait, mert szeretnék kicsit felmosni, meg ilyesmik. Pedig nem először szóltam, pár napja már megemlítettem neki. Akkor azt a választ kaptam, hogy ja, már gondolt rá, de mindig elfelejti. Most voltam olyan kedves, hogy szóltam neki, nehogy megint elfelejtse. Tudom, levihettem volna én is, de már megtettem ezt pár alkalommal, é most nem vagyok rá hajlandó. Éppen elég az, hogy a közös helyiségeket csak én takarítom. Nem gond, megcsinálom, mert a nagyobb kupit nehezebb eltakarítani, mint hogy a rendet szinten tartani (vagy mi). Bár nem mindig sikerül. Most megint egy hasonló helyzet van, de megcsinálom. Mert valakinek meg kell ...

Fogászati tapasztalatok ...

A múlt heti fogászati kaland túl sok meglepetést nem okozott. Az a fogam, amivel úgy mentem oda először, hogy biztos, hogy húzni kell, na, az nem megmenthető. Volt némi remény, hogy talán megmarad, de a röntgen után ez szertefoszlott. Majd júliusban megválok tőle, ebben a hónapban már nem van idő rá. Meg jelenleg pénz se már. Aztán, hogy azért mégis történjen valami, a metszőfogam, ami már egy ideje lukas volt, és ennek köszönhetően pár éve le is tört belőle egy kis darab, javításra került. Ki lett tisztítva, fúrva, és be lett tömve. Abszolút pozitív élmény volt, nem éreztem semmit, még az érzéstelenítő injekció beadását se, és nagyon megnyugtató. A kezelés után pedig észre e lehetett venni, hogy az valamikor hibás volt. Végre újra tudok zavar, szégyenérzet nélkül mosolyogni, nevetni. Ez jó dolog, el se tudom mondani, hogy mennyire. Önbizalom növelő hatása volt, de tényleg. És, ami még nagyon fontos, hogy találtam egy fogorvost, akiben megbízok, és akihez a továbbiakban is járni fogok. A végén még a félelmeim is elmúlnak ezzel kapcsolatban ...

Becske 2015 ...

Már csak egy hét Láma Ole, és Sherab Gyaltsen Rinpocse érkezéséig Becskére. Ez mindenképpen nagy dolog, már csak azért is, mert tavaly Ole nem volt Becskén, másrészt pedig Rinpocsét ismét vendégül láthatjuk a nemrég Nepálban bekövetkezett földrengések ellenére is. Mahamudra, beavatás, meditáció, barátok, tér, és öröm. Ez vár ránk június végén a Nógrád megyei Becske melletti elvonulási helyünkön. Egy hét együttlét, és hihetetlen élmények sora következik hamarosan. Ha visszaszámolnék, akkor azt mondanám, hogy már csak 7et kell aludni, és négy napot dolgoznom, hogy mindezen események részese legyek (igazából a visszaszámlálás meg van).
1 hónapja még úgy gondoltam, hogy idén nem a Büfé csapatban fogok részt venni, dolgozni, de aztán Pünkösdkor megadtam magam, és leigazoltam a jól bevált csapatban. Idén ismét a kávézó pultjánál leszek megtalálható, ahol a szomjas, és kávéra vágyó barátokat szolgálom ki. Igazából fantasztikus élmény az egész, élvezem minden pillanatát, egyedül a fáradtság, kimerültség az, amit nehezen viselek. Éppen ezért is döntöttem úgy, hogy idén Csak(!) 2 műszakot vállalok be az eddigi gyakorlattal szemben, ami napi 3 műszakot jelentett. De idén szeretnék én is részt venni a kurzuson úgy, ahogy sokan mások. Meditálni, a tanításokon éberen részt venni, nem pedig bóbiskolva, kimerülve. Találkozni, beszélgetni ismerősökkel, barátokkal rendesen, nem pedig csak a pulton keresztül pár perc erejéig.
Az sem egy utolsó szempont, hogy tulajdonképpen ez a nyaralásom, és pihenni is akarok. Az eddigi években az volt, hogy kurzus után másnap már meló volt. Idén ez is kicsit másképp lesz, mert csak 6 nappal később megyek újra dolgozni, és ehhez szigorúan ragaszkodok. Ebből nem engedek. Júliusban az első munkanapom az pénteki napra esik, éjszakás műszak júl. 3-n. Hogy utána mi lesz, az már egy másik történet ...

Könyvajánló ...

Megjelent egy könyv nem rég Bill Warner: A saría törvény nem muzulmánoknak. Már csak azért is érdemes elolvasni, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mivel jár az, ha az iszlám teret hódít Európában. Milyen következményekkel jár ez Ránk, nem muszlimokra. Hitetlenekre. Kafírokra. Gyaurokra (ez talán még ismerős lehet, ha máshonnan nem, hát akkor az Egri Csillagokból, hiszen a felmérés alapján azt mindenki olvasta [én is vagy 5x]).

"Katalinka szállj el, jönnek a törökök ..."

Nem vagyok Fidesz-pártoló, és Orbán sem a kedvenc politikusom. A jelenlegi Kormány döntéseit is bírálom, kritikus szemmel nézem. De a bevándorlással kapcsolatos aggodalmakat osztom. Mondjuk nem attól tartok, hogy a bevándorlók majd elveszik a munkánkat. Nem. De érdemes körülnézni, utánaolvasni, hogy mi is történik Olaszországban jelenleg. Vagy Spanyolországban. Az angliai Calais-ban. Vagy annak, hogy miért is zárta le határait Ausztria, Svájc, és Franciaország. Vagy annak, hogy naponta hány ezren indulnak neki Afrikából, és a Közel-Keletről, hogy Európába jussanak. Hogy mi is történik jelenleg szerte Európában. Nem akarok vészmadárkodni, de ez invázió. És erre már legalább fél éve felhívtam a figyelmet Faszbúkon, aminek leoltás lett a vége. De sajnos eljön az idő, amikor is hamarosan azt kell majd mondanom, hogy "Megmondtam ..." De akkor már késő lesz ... Aki gondolja, olvassa el a Dzsihádfigylő oldalát ... EZ nem rasszizmus, Ez nem iszlamofóbia. Ez a valóság ...

Dentist round 2th ...

A hétfői kezdés után ma újra megyek a fogászhoz, 3ra, folytatom, amibe belekezdtem. Aznap csak el lettek távolítva a fogköveim, kezdésnek, de ma már voltam fogröntgenen, és majd kiderül, hogy mi is lesz a folytatás. Még csak enyhe idegesség van, alig észlelhető ...

Táplálkozás ...

Úgy döntöttem, hogy változtatok az étrendemen. Nem, nem leszek paleo-s, csak úgy döntöttem, hogy egészségesebben fogok táplálkozni. Több zöldség, saláta, gyümölcs, és kevesebb kenyér, krumpli. És persze marad a hús. Arról nem vagyok hajlandó lemondani. Szeretem. Igénylem. Kell. Nem zárkózok el a vega koszttól, de nekem az nem elegendő. Hamar megemésztem, és utána hamar megéhezek. Az meg nem jó. Szóval maradok a ragadozó étrend mellett, annak ellenére, hogy buddhista vagyok (nem mond ellent egymásnak a 2 dolog, egyrészt nem vagyok szerzetes, másrészt nem az én kívánságomra ölik le azt az eleve ételnek szánt állatot). Ja, és hogy miért döntöttem úgy, hogy kevesebb kenyeret, meg krumplit fogok enni? Mindkettő magas keményítőtartalommal bír, és akadályozzák a rost, és a tápérték (Spenót!) felszívódását. És hizlal is. Az az igazság, hogy az elmúlt 2-3 hónapban híztam, és ez nem igazán tetszik. Van egy kis "tekintélyem", pedig tavaly még lapos volt a hasam. Ezen változtatni akarok, mármint visszaállítani a tavalyi állapotot, fizikumomat illetően, mármint. Tudom, ehhez kevés az étrend változtatás, szóval mozognom is kell. Persze ezt is hajtogatom egy ideje, de ma végre fel tudtam kelni időben, nem lustálkodtam el az időt. Igaz, dolgom is volt, de akkor is. Az egésznek az a titka, hogy ha fáradt vagyok, akkor le kell feküdni, és aludni, nem pedig kínozni magam. Mindegy, egy a lényeg, hogy sok változtatást kell beiktatnom az életembe. Nem lesz egyszerű, de megéri ...

Felismerés ...

Naivitásom odáig terjed, hogy bizonyos helyzeteket csak évekkel később ismerek fel. Persze akkor már késő. Persze bízok abban, hogy így, még megkésve is tudok tanulni abból a helyzetből, élményből.

Last Lunch ...

Mármint fogdoktor előtt. Múlt héten kértem időpontot, és mára kaptam. Muszáj mennem, mert nem akarom elveszíteni a fogaim nagy részt. Nem akarok úgy járni, mint Apám, akinek 45 éves korára a fogai fele (vagy akár több is) már elveszett. Ha lehet, akkor inkább megtartanám amit lehet, mentem, amíg még van idő rá. Bízom benne, hogy még nem késő. Bár sejtem (igazából biztos vagyok benne), hogy a mai beavatkozás eredménye az lesz, hogy -1 fog a fogsoromból. Bízok benne, hogy a többit sikerül  megtartanom, csak rendszeresen kell járnom ezentúl fogászhoz. Csak ne lennék annyira beszarva ... Jól jönne most az a félelem nélküliség, amiről Ole oly sokat beszélt már ... Majd idővel az is megjelenik ...

Kommunista szombat ..

... helyett csak egy szimpla szombat éjszakás müszak. Nem mintha az jobb volna. Legalább fizetik. Mondjuk szép is lenne, ha nem!
Minden esetre ez nem az az elfoglaltság, amire ilyenkor vágyok, pláne, hogy milyen nagyszerü idő van. Szerencsére holnap este már nem kell dolgozni. Az már szabad ...

Becske, Pünkösd ...

Eddig ugy alakult minden, ahogy szerettem volna. Itt vagyok Becskén, barátok közt, és jól érzem magam. A falak, védmüvek, amiket az utóbbi fél évben építettem, itt semmi szükség nincs rájuk. Oldódok, a feszültség mulik, tovaszáll. És a legszebb az egészben az, hogy semmit nem kell ezért tennem, csak elengedbem magam ...

Pünkösdi kívánságok ...

Még ledolgozom a mai éjszakát, és Pünkösd végett jön a 6 nap pihenőm. Mindezt szabadság nálkül! Abban azért bízok, hogy ez idő alatt nem lesz az idő ilyen fos. Az a terv, hogy lemegyek Becskére, az OCT-re. És jó lenne, ha ki lehetne menni a szabadba, meditálni a sztupánál, meg egyéb szabadtéri lehetőségek, mint pl. este tábortüz, szalonnasütés, miegymás ...

Szabadságterv ...

Miután beérek melóba, utána kell néznem 1-2 dolognak. Hogy augusztusban mikor lesz pontosn Bulgáriában a sztupa-avatás. Hogyan dolgozok akkor, és mennyi szabit kell kivennem arra az időre. És a legfontosabb, hogy kiírassam a szabadságot akkorra. Teszek érte, hogy ez sikerüljön.
Üröm az örömben, hogy ez miatt julisban tulóráznom kell (talán junius első felében is). Néha áldozatot kell azért hoznunk, hogy elérjük céljainkat ...

Ragaszkodás ...

Már többször említettem, hogy régóta szeretnék egy Tisza® cipőt, és hogy most jött el az idő, hogy szert tegyek egyre. Nos, mégsem most jött el az idő. Nem, mert nem vagyok 30eHUFt áldozni 1 pár cipőre. Most, amikor nyakamon a Becske-kurzus, és amikor arra is van esély, hogy augusztusban elmenjek Bulgáriába, a sztupa-avatásra. Így vágyaimat elengedve beértel egy Adidassal. Meg vagyok vele elégedve, tetszik a színe, a fazonja, és csak 16eHUFba került. Bízok benne, hogy strapa bíró, és kitart jó sokáig (nem csak fél évig).

Tesla ...

Nem, nem Nikolai Tesla munkásságáról fogok írni. Még csak nem is a Tesla autóról. Számomra a Tesla egészen mást juttat eszembe. Volt nekünk annak idején egy Tesla lemezjátszónk. Még a 80as évek eleje/közepe táján vettük, gyerek voltam. Nagyon jól szólt, szépen, tisztán. Abban az időben még nem spórolták ki az anyagot az elektronikai cuccokból. Akkoriban még törekedtek a minőségre, és az időtálló értékekre. Vagy mire. Mindegy is most. Aztán jöttek a 90es évek, és bejött Nyugatról a sok csúcstechnikás "hifi" cucc. Mi is vettünk egy "MjúzikCentert" (a mai napig úgy gondolom, hogy hiba volt, hamar tönkre is ment), ami messze nem nyújtotta azt az élményt, és minőséget, mint a Tesla. Persze nem dobtuk ki, nem adtuk el, odaadtuk Nagymamámnak. Ő használta is egészen a haláláig, és nem is volt semmi baja a készüléknek. A temetés napján eszembe is jutott, hogy bejelentem igényemet rá, de elkéstem. Unokatesóm gyorsabb volt, az övé lett.
Eltelt 2 év. A múlt 7végén melóban beszélgetek kolegával, hogy szeretnék egy erölködőt, amit össze tudok majd kötni a laptopommal, hogy normálisan szóljon végre a hang. Erre mondja, hogy Vatera. Rá is néztünk, volt ott minden féle eszköz, a nagyon olcsótól a drágáig. Aztán beírtam keresőbe, hogy Tesla. Már nem is tudom hogyan, de megtaláltam a régi lemezjátszónk típusát, majd arra is rákeresstem, ... stb. A lényeg az, hogy találtam egy Bp-i hirdetést, ami elég olcsón kínálta (itt megjegyezném, hogy a többi eladó készüléket 20-25eHUFért kínálták, ami nekem már sok lett volna, de még szerintem azért is megérte volna), hangfalakkal együtt (már az önmagában megér legalább 10eHUFt). Aztán tegnap délután telefonálás után fél órával már a címen voltam. Meglátva a készüléket régi emlékek, érzések tömkelege rohant meg, és azonnal tudtam, ha működik, viszem. Működött (és még mindig, most is). Megvettem. Elhoztam. Enyém!
Persze ezzel még nem volt kész a project, mert a fő cél az volt, hogy a laptop, és a a hangfalak/erősítő között ne legyen vezeték. Ehhez vennem kellett egy bluetooth audio adaptert. Tudom, van némi minőségbeli romlás a BT esetén, de a helyzet az, hogy eddig ezt nem tapasztaltam (eddig a laptop műanyagba zárt hangszórói szóltak, most meg erőlködőn átvezetve fadobozos, 4 Ohm-os, 10W-os hangfalakon szól a zene). Ami igazából probléma volt (mint kiderült, csak annak látszott), hogy a Teslának a bemenete még régi csatlakozós. Ha mond valakinek valamit az, hogy Din csatlakozó, akkor érti, hogy mire gondolok, mit akarok elmondani. A lényeg az, hogy manapság már nem ezzel gyártják a populárisabb készülékeket. De ilyet már nehéz beszerezni, csak szakboltban lehet (nem, a MediaMarkt, és társai nem azok). Este 6 után erre az esély matematikai. A megoldás az lett, hogy mivel a lemezjátszót nem fogom használni, annak a csatlakozóját levágtam, és egy 3,5ös papa Jack-csatlakozós vezetékkel összeeszközöltem (összesodortam a vezetékeket ideiglenesen, majd éjszakás műszakban összeforrasztom).
Örülök, hogy megvettem, már régóta szerettem volna valami hasonló megoldást, de ez felülmúlta minden elvárásomat. Ma már nem nagyon gyártanak ilyen készülékeket, és az az igazság, hogy ebben jobban megbízok. Egyrészt kb. 30 éves, és még kifogástalanul működik. Nem hiszem, hogy volt nagyon javítva, de ez pillanatnyilag nem is érdekel. Ha meg meghibásodik, akkor vagy elviszem szerelőhöz, vagy előveszem a kapcsolási rajzát (letöltöttem), és megpróbálom megjavítani (a régi eszközünknek is csak a tüve ment tönkre néha, csak azt kellett cserélni).
Egyetlen probléma van még, ami megakadályozza, hogy úgy élvezzem, ahogy szeretném, mégpedig lakótársam. Neki túl hangos. Bár igaz, hogy ezt akkor mondta, amikor teszteltem, próbáltam beállítani a hangzást, hangerőt, stb. Majd ha nem lesz otthon, akkor jön el az én időm ... Akkor majd letesztelem, hogy mit is tud ...

Happy Birthday, and Many Happy Returns!

Karmapa ma 31 éves. Hosszú, egészséges, aktív életet kívánok neki minden lény javára!

Mobilnet ...

Ma meguntam, hogy a telómon nincs net. Már lassan 1 éve. Elég volt abból, hogy csak gép mellől tudtam netezni. Meg egyébként is ... Kell!

Karma ...

Érdekess dolog a karma. Azaz inkább az, ahogy működik. Már év elején elhatároztam, hogy idén csak azért is eljutok Spanyolországba, Carma Guenbe, ami egy buddhista elvonulási hely Malaga mellett. Pár hónapja voltak olyan bíztató jelek, amik azt sugallták, hogy igen, idén végre sikerül! Ja, igen, 2009 óta tervezem, hogy megyek. Azonban ma kaptam egy olyan infót, ami erőteljesen akadályozhatja ez irányú tervemet. Egészen konkrétan az anyagai forrásokkal kapcsolatosat. Szóval fel kell készülnöm arra a lehetőégre, hogy idén sem jutok ki. De sebaj! Át kell böngésznem Láma Ole utazási tervét, hogy hova is tudok elmenni. Mert idén eljutok külföldre, ezt azért eldöntöttem. Most már csak az a kérdés, hova is?

Happy Eastern!

A Húsvétra időzítve kijött Ludmilla legújabb Breakout Breeze mix-e, így ezzel kívánok kellemes ünnepet mindenkinek. Azaz Boldog Nyuszit Mindenkinek!

Signs ...

Jelek, amiket figyelembe kell(ene) vennem. Egészen finom jelzések,amik arra utalnak, hogy nem egyenesen haladok az utamon. Kisebb le-, és kitérők, amik lassítanak. Ezért kapom ezeket a finom jelzéseket, figyelmeztetéseket. Ezért nem történt még komolyabb bajom. Müködik a védelem. Minden probléma, neházség, amivel az elmult években szembesültem, jóval csekélyebb, enyhébb volt, mint ami lehetett volna, akár. Mert lehettek volna komolyabb problémák is, de eddig mindig a szerencsésebb végkifejletben volt részem. Szóval nem kellene a tüzzel játszanom, mert még komolyan megégetem magan ...

Nemzeti hírtv

Keressétek meg Timit!

R.I.P. Terry Pratchett ...

Egy hete, hogy eltávozott közülünk Sir Terry Pratchett. Megdöbbenve fogadtam a hírt, habár tudtam már egy ideje, hogy beteg. Mégis, a hír olyan volt, mintha arcon ütöttek volna. Amit éreztem, az egyfajta űr volt, hiány. Valamit elvesztettem. Elvesztettünk. Nélküle szegényebb lett a világ, amiben élünk.Megannyi könyv irója, a Korongvilág alkotója, Atyja. Feledhetetlen, és örömteli perceket, órákat okozott szerintem nem csak nekem, hanem sok millió embernek. Hiány pótolhatatlan. De a szomorúság mellett ott van egyfajta vidámság is, mert eszembe jutnak karakterei, történetei, és ez óhatatlanul megnevettet.
Egy hete, hogy végre szemtől szembe találkozott a Halállal, aki nem volt túl vidám ez miatt, de tette kötelességét, és Haza kísérte, a Korongvilágra. Most is ott ülnek a Törött Dobban, sok-sok gyermeke társaságában, akiket Ő teremtett ...

Pánik!

Az öregedés első jeleit tapasztaltam magamon az elmúlt 1-2 hétben! Ősz szálak a szakállamban! Már 4et találtam! Na jó, ez igazából csak vicc. Már gyerekkoromban is voltak fehér/ősz hajszálaim. Most csak azért nincsenek, mert hajam nagy része szerteszét elhullva az országban/világban, másrészt nyírom/borotválom a fejem.Amúgy is csak röhögök az egészen. Meg hitetlenkedek, egyszerűen nem fogom fel, hogy idén leszek 39. Akik meg megtudják, meglepődnek/ledöbbennek, mert nem látszik rajtam. Nem úgy öltözködök, nem úgy viselkedek, nem úgy élek, mint egy közel 40es. De ez csak a külső. Nem is úgy gondolkodok, és nem is érzem úgy magam. A tavalyi osztálytalálkozó is csak "segített" ezen. Amúgy is én voltam a legfiatalabb az osztályban, de megkaptam azt a bókot akkor, hogy úgy nézek ki, mint egy egyetemista :) Amúgy meg folyamatosan max 30ra tippelnek, de nem ritka, hogy jóval fiatalabbnak néznek. Jó géneket örököltem, és ezt köszönöm szüleimnek. És a korábbi életekben felhalmozott jó karmának. De azért neki kell állnom, hogy ezt a fizikai állapotot minél tovább meg tudjam őrizni. Élnem kell azzal a lehetőséggel, hogy a Centrumban van egy konditerem (Gym), ahol alkalmanként 500 HUFért kínozhatom a tástyemet (vagy havi bérletet váltok 5eHUFért korlátlan használatért). Na, megint kezdődik a szájkarate, hónapok óta mondogatom ezt is. Tennem is kellene érte már.
Egyébként, ha jól számolom, akkor hamarosan megérkezek érzésben a 20as éveim közepére. Jelenleg 20-23 között érzem magam, persze az elmúlt 4 évtizednyi tapasztalattal ...
Fiatalság, bolondság!

Tisza ...

Az ember mindig tervez, aztán, hogy mi lesz belőle, azt akrükmények határozzák meg. Többnyire. Minden esetre van közük a végkimenetelhez.
Még ősszel eldöntöttem, hogy kell nekem egy Tisza, csak akkor nem elég "kedvem" hozzá. Sebaj, gondoltam én, majd tavasszal! Ma lett volna a napja, hogy veszek, erre az üzletben kiderült, hogy méretemben (45-46) jelenleg nem van. Majd áprilisban érkeznek az uj darabok, akkor kell visszanéznem. Addig meg türelmesen várok. Örülök, hogy az uj cipőm is a buddhista tanítások gyakorlását segíti. Türelem, türelem ...

Váltás előtt ...

2 év után eljutottam arra a pontra, hogy megérett bennem az elhatározás a munkahely váltásra. Hogy miért? A kérdésre nem tudok röviden válaszolni, ez annál összetettebb. Egyrészt elegem van a 12 órázásból, a folyamatosból. Abból, hogy meló után semmire sincs időm, és energiám. Fáradt vagyok, és kimerült. A legtöbb program hétvégén van, nekem meg csak 1 teljesen szabad hétvégém van, így lemaradok egy csomó programról. Azzal meg, hogy 7köznap van 2 szabadnapom, nem vagyok kisegítve. A legtöbb ismerősöm, barátom akkor dolgozik, nem érnek rá. Mármint napközben.
Másrészt meg eléggé kiismertem a Céget annyira, hogy már nincs kedvem ott dolgozni. Tulságosan Magyarisztán a cég ahhoz képest, hogy tulajdonképpen német. Itt is megy a mutyizás. Haver, jóbarát, rokon az mindig is jobb elbírálást fog kapni. Meg az is, aki kirakatmunkás. Aki meg odateszi magát, lelkiismeretesen solgozik, megcsinál mindent, amit tud, azt kritizálják, kibeszélik a háta mögött. Magasabb szinten meg ... Mint a rabszolgatartás idején. Eszközök vagyunk, beszélő szerszámok, droidok. Szerencsére azt még nem hallottam, hogy darabra lennénk nyilvántartva. De az is könnyen elképzelhető.
Szóval 2 év után ugy döntöttem, hogy ideje váltani. Megvárom az €-t, amit áprilisban fizetnek, és lépek. Jövő héten meg elkezdek másik melót ketesni ...

Nem-bakancs lista ...

Nemrég csináltam egy listát az idei évre, hogy miket is szeretnék megtenni, elérni. Ezek nem feltétlenül nagy dolgok. Nem világmegváltó tervek. Csak vannak helyzetek, állapotok, amiken változtatni akarok. Vagy amit el szeretnék érni. De ehhez változtatnom kell a körülményeken, és van, amin gyökeresen. Bízom benne, hogy nem lesz fájdalmas, inkább örömteli. És szeretném azt elérni, hogy az végére (de inkább előbb) a lista minden pontja ki lenne pipálva. Az nagyszerü érzéssel töltene el ...

Gondolhattam ...

... volna, hogy a szabadnapjaimon biztos, hogy nem lesz jó idő. Ellenben az elmúlt 2 nap, amikor dolgoztam, sütött a nap, kellemes idő volt. Ma megen a szürkeség fogad. Nyaff!

Long Life, and Prosperity ...

Ismét szegényebbek lettünk. Dr. Spock (Leonard Nimoy) elment, hogy felfedezze a végső határt ...
Színész, rendező, iró, költő, énekes, és fotómüvész volt. Filmbéli mottójához hüen élt, 83 évesen távozott közülünk ...

Fáradtság ...

Az igazság az, hogy fáradt vagyok. De ez még nem ok arra, hogy csüggedtnek érzem magam, elnyüttnek. Pedig csak az történt, hogy hagytam, hogy a körülmények magukkal ragadjanak, befolyásoljanak. De a felismerés, hogy ez történt, felszabadító erejü. Emlékeztet arra, magam vagyok az, aki meghatározza, hogy hogyan érzem magam, és mi történik velem. Legalább is nagyvonalakban. Persze ez a fáradtságon nem változtat. De próbálok változtatni a dolgokon, és másképp tekinteni a világra.

Izgalmas kilátások ...

Évek óta szeretnék eljutni Karma Guenbe, a spanyolországi elvonulási helyre. De eddig milden évben meghiusult valamilyen oknál fogva. Leginkább, és elsősorban anyagi okok miatt. De most felbukkant a térben egy lehetőség, aminek köszönhetően esélyes, hogy idén sikerül eljutnom. Tegnap óta többször is azon jár az agyam, hogy idén végre sikerülhet. Tényleg régi vágyam teljesülne ezzel. Ez persze azt jelenti, hogy egyrészt neki kell állnom félrerakni, gyüjteni pénzt, másrészt időben neki kell állnom tervezni, szervezni. Megkérdezni tapasztaltabb barátaimat, hogy mire lesz szükségem, mire figyeljek, hogyan tudok eljutni, stb. Érdekes, izgalmas lesz, az biztos.

Ellentmondások ...

Tele vagyok ellentmondásokkal, önmagam paradoxona vagyok. Vagy mi. A lényeg az,  hogy közel 39 év után sem tudom, hogy mit akarok, illetve amit akarok, azt hogyan. Mintha még mindig tini lennék. Vagy mi, de semmiképpen a valós  helyzetem.

Somebody tell me, why?

Azt még valahogy csak-csak megértem, hogy az idegenek/földönkívüliek elviszik Pataky Attilát. De valaki magyarázza már meg nekem, hogy miért hozzák vissza?!?
Lakótársamnak 2 elmélete van, az utóbbiban van több realitás:

• elviszik, aztán visszahozzák, mert tulajdonképpen nekik sem kell;
• nem viszik el, hanem felszökik a hajójukra, aztán mikor szerencsétlen idegenek felfedezik a potyautast, visszahozzák.

Ludmilla, again ...

No comment. Az ütemek magukért beszélnek. Hear and enjoy ...

Nehézségek az együttérzéssel ...

Állítólag az együttérzést akkor lehet igazán gyakorolni, ha olyannal szemben próbáljuk alkalmazni, akire igazából neheztelünk, haragszunk. Igen, az kihívás. Abban rengeteg lehetőség van a fejlődésre, tanulásra. Mert olyannal szemben együttérzést mutatni, akit kedvelünk, az könnyű. Hasonló helyzetben vagyok most én is. Kaptam egy kritikát, amit nem tartok jogosnak. Főleg, hogy tudom, hogy miért is. De ez most lényegtelen.  A lényeg az, hogy sérült a büszkeségem, az önérzetem. A munkámat, a teljesítményemet húzták le, és szerintem abszolút nem jogosan. És ez zavar, bánt. Sértődöttséget érzek. Neheztelek arra, akitől kaptam ezt. Persze valahol megértem, ugyanakkor meg nem vagyok hajlandó elfogadni ezt az indokot. És miközben tudom, hogy ez is csak az egó játéka, és ez is csak tisztulás, mégis kattog rajta az agyam. És mindeközben próbálok úgy tekinteni bírámra, hogy tulajdonképpen ő is egy potenciális buddha. Nem könnyű ...

Megvan?

A sokat emlegetett talicskányi apró majom, most végre megvan. Ezek után mindenki használja arra, amire szeretné. Gyanítom, hogy személy szerint egyéni, személyre szabott "jókívánságok" mellé fogom csatolni :)

Bocsánat ...

Én kérek elnézést, és szégyenlem magam helyettük is ...

Remember for Charlie Hebdo ...

Vallomás ...

Nincs vagyonom, nincs megtakarításom, nincs autóm, sem saját lakásom. Nincs betétszámlám, se külföldi bankszámlám. Bérből, fizetésből élek, és lassan 40 éves leszek. Van adósságom, próbálok egyenesbe, vagy legalább is 0-ra jutni, hogy nyugodtan tudjak aludni, élni. Nem tagadom, hibáztam, szabályt sértettem, szándékosan, vagy véletlen, oly mindegy, a végeredményt tekintve. De ettől még nem érzem magam bűnösnek, vétkesnek, csak próbálok valahogy fennmaradni, élni, boldogulni. Néha könnyebb, többször nehezebb. De a lényeg, hogy közben próbálok másoknak nem ártani, hanem inkább segíteni, még ha nem is úgy látszik. Tudom, hogy ami velem történik, arról nagyrészt magam tehetek. Bűnöző lennék ez miatt? Nem hiszem. De van gerincem, amit gondolok, érzek, az mellett kiállok, meg nem futamodok. És ha kell, kimondom "Elég volt, ne tovább!"

I need help ...

Mivel az utóbbi időben jócskán elszaporodtak a baglyok, és már kezd terhes lenni sokaságuk, szeretném szabadon engedni őket. Így most keresem azt a lelkes, segítőkész hölgyet, aki segítene a baglyok megreptetésében, szabadon engedésében.

Észrevétel ...

És akkor egy kis politika. Nem sok, ígérem. Magyarországon az új kommunista párt nem más, mint a FIDESZ. Tagadhatatlan, hogy a módszerek, amivel az elmúlt 5 évben dolgozik, a kádárista rendszer eszközei. Szóval ezek után számomra a "kommunistázás" az ő részükről teljesen hiteltelen, szarrágás.
A másik dolog. Rezsicsökkentés. Ez is nem más, mint parasztvakítás, porhintés. Most már egyértelműen látszik, hogy az egész cirkuszra csak azért volt szükség, hogy a "megspórolt" pénzeket az állampolgárok zsebéből új adók formájában vegyék el. Ez nem jótékonykodás volt, hanem előre megszervezett, kitervelt kizsákmányolás. Megváltoztatták a pénzel áramlását. De, mint ez most már látszik, csak azért kellett, hogy még több pénzt zsebelhessenek be.
Ha ez így megy tovább, még nagyobb elvándorlás lesz várható. Nem csoda, hogy csökken a népesség. A végén még én is elhúzok innen valahova, politikai menedékjogot kérve. Hátha bejön ...

Daily Inspiration ...

Nem vagyok oda különösebben Paul Oakenfold zenei munkássáért. Semmi bajom vele, csak nem az én stílusom. Azt persze nyugodtan merem kijelenteni, hogy vannak olyan remixei, amik nagyon bejönnek.
Pár napja letöltöttem az egyik Planet Perfecto mixet, csak úgy, puszta kiváncsiságból. Ma is azt hallgattam, bevásárlás közben, Intersparban. Már a pénztárakhoz közeledtem, amikor ismerős szöveg ütötte meg a fülemet a fejhallgatóból: "Om, Benzaszato Szamaja Manupalaja ..." . A Gyémánt Tudat meditáció mantrája ment a mix utolsó perceiben. Nekem meg pont ez az egyéni gyakorlatom, a Ngöndro 2. gyakorlata. Egyértelmű jelzés számomra, hogy folytatnom kell rendületlenül, kitartással, bizalommal, akár mi is történik. És mindez pont akkor, amikor kezdek belerázódni. Bíztató.
Ezek után most nekiállok takarítani a pecóban, kaja, rendbe rakom magam, aztán irány a gompa (ahol a buddhák laknak) ...

Day of Deads ...

Egy ideje nem járok temetőbe. Mármint ilyenkor. Mert legutoljára a pécsváradi temetőben voltam, átmenőben buszmegálló felé. Pár éve meg szánkóztam, ugyanott, mert jó volt a lejtő a csúszáshoz. De a viccet félretéve (az előbb említetteket megtettem, az nem vicc), Halottak Napján nem megyek temetőbe. Taszít az a tömeg, ami ott van ilyenkor. Zavar az, hogy a legtöbben ilyenkor megszokásból mennek oda. Mert ez a szokás. Mert meg ne szólja valaki őket. Mert ilyenkor kell emlékezni az Eltávozottakra. Nos, én már évekkel ezelőtt szakítottam ezekkel a szokásokkal. Mert nem kell temetőbe mennem ilyenkor, hogy eszembe jussanak halott rokonaim, ismerőseim. Emlékezek rájuk mindig, van olyan, aki nap mint nap eszembe jut, gondolok rá. Nem kell gyertyát gyújtanom ahhoz, hogy megadjam nekik a megfelelő tisztességet, mert nem ez jelenti azt, hogy gondolok rájuk. Csak az számít, hogy gondolok rájuk. Hogy minden jót kívánok nekik jelenlegi, vagy következő életükhöz. Ez többet számít, mint az, hogy kimegyek a temetőbe egy faragott kőhöz, és gyertyát gyújtok a csontjaik, hamvaik felett. Szerintem ...

A hetedik napon ...

Péntek reggelre isteni érzésben lesz részem. Megen bevállaltam 2 nap túlórát, így 6 nap munka után fogok pihenni. És ahogy a Bibliában is írva vagyon, Azúr megpihené a 7. napon. Nos, a hasonlóság egyértelmű, nem? De a viccet félre téve (?), megen túl órákok vannak, és még lesznek is. Nem azért, mert hogy szeretek annyit dolgozni. Nem. Arról van szó, hogy a pénz mindig jól jön. Pláne, hogy most igen csak van helye. 2 évvel ezelőtti munkanélküliségem utolsó hullámai értek el (nagyon bízom benne, hogy ez így van), és ezeket meg/ki kell fizetni. Rezsihátralék. De nem csak ez van. Kell a pénz. Ott van a jövő évi terv, végrer el akarok menni Karma Guen-be, és ahhoz már most el kell kezdenem a gyüjtést, és vásárolgatni is akarok. De ez mellékes. Mindenestere most van lehet őségem túlórázni, mivel van pár kolegám, akiket már letiltottak a túlórázásról, annyit voltak idén. Így legalább van lehetőségem, nem happolják el előlem az időpontokat. Mint ahogy év közben tették. De most az a lényeg, hogy az év hátralévő részében meg tudom kicsit nyomni a fizetésem. Ahogy a mondás is tartja, "Pénz beszél, kutyaszar táncol"  ...

Múló állapotok ...

Ezzel a betegség-dologgal az a legnagyobb problémám, hogy nem tudok semmit se csinálni. Mármint nem mehetek sehova. Ma elmentem boltba, bevásárolni, de ennyi volt az össz eltáv, maradtam otthon, mert ez is elég volt bőven. Nem vagyok én ahhoz szokva, hogy 3 napig szinte ki sem mozdulok az ágyból, lakásból. Játszani sincs kedvem. Inkább filmeket néztem egész nap. No meg főztem. De már a filmekből is elegem van. Unalmas ez az állapot. De ez is elmúlik ...

Kétségek ...

... ébredtek bennem, miután ránéztem a Tisza oldalára. Mármint, hogy még idén fogok venni. Mert nem hiszem, hogy ez most a legfontosabb dolog. Az árak 24-26eHUF között mozognak (Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz nekem Tisza lépőm, csak nem most, nem idén). Ezt jelenleg nem engedhetem meg magamnak, amikor vannak elmaradásaim, extra kiadásaim, amik magasabb prioritást élveznek. Ez persze nem jelenti azt,  hogy nem fogok cipőt venni, mert a jelenlegi állapota megköveteli, hogy újítsak. Hetek, vagy csak napok kérdése, hogy mikor válik használhatatlanná. A jelenlegi időjárás is ezt segíti elő. Szóval holnap albi, és számlabefizetések után cipővétel.

Lépők ...

Kadar Kapitány a Fegyvertársakban azon morfondírozik, mikor Ankh Morpork utcáit járja, hogy megint kezd a csizmája talpa elvékonyodni, mert a kövekről meg tudná mondani, hogy melyik utcában jár. Mert a szegény ember megveszi az olcsó, papírtalpú csizmát, és hordja, amíg el nem kopik. Aztán vesz még egy hasonlót. És ez így működik folyamatosan. A gazdag ember viszont megveszi a minőségi, drága csizmát, ami akár éveket is kibír, nem kopik el a talpa, megmarad a tartása, a minősége. Így tulajdonképpen a szegény ember csizmája sokkal többe kerül, mint a gazdagé, mert a tehetősebbek csak egyszer vásárolnak. Na, valahogy így vagyok én is a cipőimmel. Minden évben veszek egy pár sportcipőt, amit aztán egy év alatt el is hordok, elkoptatom, elhasználom. És hiába kerülnek ezek a cipők csak 5-7 ezer HUF-ba, ha csak 1 évet bírnak ki, ellenben a minőséggel, ami akár 3-4 évet is átvészel (már ha vigyázunk rá). Emlékszem, diák voltam, amikor volt egy Adidasom. Azt 3 évig hordtam, utolsó fél évben tesiórán azt használtam, és bírta a strapát rendesen. Ezért gondolkozok most azon, hogy veszek egy jobb cipőt, hátha az tovább bírja majd, mint 1 év. Talán egy Tisza, az jó volna. Már csak a nosztalgia kedvéért is ...

Teapot ...

Már régóta gondolkoztam azon, hogy vennem kellene egy teáskannát. Már csak azért is, hogy ne mikróban, bögrében melegítsem a fizet, hanem rendesen. Nézegettem is a különböző eszközöket, amik erre alkalmasak. Leginkább az elektromos vízforralókat, de valahogy nem győztek meg. Aztán tegnap voltam Interspárban, és megakadt a szemem a hagyományos, fém teáskannán, amit szintén megnéztem párszor, és őszintén szólva ez tetszett eddig is a legjobban. Krómozott, hagyományos alakú, dizájnos, és fütyülős. Mármint ha forr a víz, a kiáramló gőz fütyülő hangot ad ki. Gyerekkoromban Dédnagymamámnál láttam hasonlót, már akkor is tetszett. Igazából nem volt kérdés, hogy milyet vegyek. Mint ahogy az sem, hogy megvegyem-e, vagy sem. És persze az sem utolsó dolog, hogy lényegesen olcsóbb, mint az elektromos.
Persze semmi sem tökéletes, mert jelenleg van lehetőségem bőven, hogy használjam. Az elmúlt napokban sikeresen megfáztam, így most Neocitran, és folyamatos teázás van napirenden. Persze ennek köszönhetően nem mentem Tenovicébe sem, pedig már volt fuvarom is, pénzem is volt/van rá, csak az egészségem nem úgy szuperál, ahogy kellene. A fene ezekbe a tisztulásokba. De inkább ilyen formában távozzon a negatív karma, mint hogy teljes erejével lecsapjon. Egyelőre ez legyen a legnagyobb problémám.

Verselés ...

Megy most FB-n ez a "Oszd meg kedvenc versed, hogy népszerűsíts ük a magyar irodakmat". Ne rossz dolog, ha belegondolok, mert van, aki csak így olvas verseket (pl. én is, bár nem is nagyon szeretem őket, egy "nem verses kötet"-jellegű könyvet szívesebben veszek a kezembe). De látom, hogy sokan foglalkoznak vele. Persze eddig még nem találtak meg vele, nem kértek fel, hogy én is osszam meg kedvenc versem, de ami késik, az nem múlik. Van egy olyan érzésem, hogy megtalál még valaki ezzel engem. Persze nincs kedvenc versem, kedvenc költőm se. Suli alatt elérték nagyszerű tanáraim, hogy ne szeressem a verseket. Nagyon jó elemzéseket tudtam írni róluk, de megtanulni egyet is, akár a legegyszerűbbet, legrövidebbet, az igazi kínkeserves szenvedést okozott mindig. Egyszerűen nem megy nekem ez a rímelve beszél és, hogy ütemre, dallamra mondjak ki szavakat, mondatokat. Ez csak összezavart. Minden esetre, ha valaki betalál ezzel a felkéréssel, akkor majd szépen megosztok YouTube-ról egy verset, amit valamelyik híres színész mond (pl. Rambó-vers, Robin Williams verset mond, Samuel L Jackson verset mond, stb.). Azok tetszenek, mivel látszik, hogy akik összevágták a verset az adott filmrészlette, rengeteg energiát, és időt fektettek bele azért, hogy minden passzoljon, és jó legyen. És tényleg jók, annyira, hogy tegnap este meg is néztem jó párat. Talán egyszer tartok egy olyan estét, amikor ilyen videókat fogok nézni ...

Van benne valami ...

"A vallásról: Ha mi hibázunk, azt a Gonosznak tulajdonítják. Ha Isten hibázik, azt a Természetnek."

                                                          Jack Nicholson