Hihetetlen, hogy egyes nemvárt találkozások mennyire le tudják húzni a hangulatomat, akár több napra is. Megvan a találkozás öröme, de ugyanakkor megjelenik a szomorúság, egy enyhe keserűség, egyfajta hiányérzet. Űr. Felidéződik az elmúlt idők ígérete, mindaz, amit remélni mertem, és aztán ... Elveszítettem. De mindegy, ez már a múlt, nem maradt más, csak az emlékek, jók és rosszak, vegyesen. Csak nehezen felejtek. Nem, ez így nem jó. Igazából nem tudok felejteni. Az a baj, hogy vannak dolgok, amiket csak nehezen tudok lezárni, magam mögött hagyni, és ez is ilyen ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése