Ülök, hallgatom a Kill Bill zenéjét, és búmulom a monitort. Nézem a háttérképet, és hagyom, hogy a gondolataim csak csapongjanak, áramoljanak, ahogy nekik tetszik. Néhanyat megragadok egy kicsit, megforgatom, megízlelem, aztán útjára bocsátom. Közben eszembe jut, meg kell nézenem újra a Kill Billt. Hamarost. Közben bámulom a monitort. Nem avatkozom a dolgok rendjébe, az események sorába. Hagyom, had történjenek a dolgok úgy, ahogy kedvük tarja. És hallgatom a zenét, gondolataim folyamának közepén ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése