Vágyak ...

Elvonultam „kis kuckómba”. Itt vagyok a sarokba, magamra húztam a szekrényajtót, itt kuksolok, és próbálok válaszokat találni a fejemben kavargó kérdésekre, próbálom megragadni a kusza, kavargó néhol már-már zavaros gondolatokat, és közben igyekszem nem odafigyelni a „külvilág” zajaira, morajára. Ténykedésemet vegyes eredmények díjazzák, mert bizony sokan vannak azon, hogy „ne unatkozzak”. Amit most igazából tenni szeretnék, elvonulni valami csendes helyre, ki a szabadba, zenét hallgatva, vagy még azt se, elfeküdni a földön, figyelni a felhőket, dohányozgatni, füstöt eregetve, és nem gondolni semmire, és mindenre, hagyni, hogy a dolgok csak történjenek. Ehhez képest most itt vagyok a Cégnél, bent a Csarnokban, és türök csendesen. De eldöntöttem, hogy ezt a vágyamat valóra váltom, mert kedvem van hozzá, mert akarom azt, hogy nem történik körülöttem semmi, csak ami magától is megtörténne. Egy kis Minimál érzés, egy kis nem-cselekvés. Elmerülök majd gondolataim kusza tengerében, kitárulkozok önmagam előtt, és feloldódok a Semmiben. Eldobom magamtól gondjaimat, problémáimat, félelmeimet. Tudom, hogy ez majd jó lesz. Megszabadulok valamelyest a felgyülemlett feszültségtől, kiengedek a görcsből. Egyfajta nyugalmat akarok elérni, mielőtt ajd 7főn visszatérek még pár nap erejéig a szürke 7köznapok rideg valóságba. Aztán jön a Szabadság ...