Alvók Népe ...

Az Emberiség alszik, szunnyad, több 1000 éves álmát alussza. Ösztönösen törekszünk arra, hogy jobb életünk legyen, jobb sorsunk, de ezt nem tudjuk megtenni, mert törekvéseinket elnyomják, érzéseinkkel nem törődnek, uniformizálnak minket, jó előre megmondják, hogy mit akarunk tenni, mit gondolunk, és azt hogyan gondoljuk. Programoznak, hipnotizálnak, irányítanak bennünket születésünk percétől kezdve. Alvajárók vagyunk. És vannak páran, akik ki tudnak törni ebből a „börtönből”, ebből a kényszerü álomvilágból, hipnózisból, ki mernek állni a gondolataik, véleményük mellett, sajátos, egyedi látsmódjukkal szemlélni a Világot. Hogy én hova sorolo ezek alapján magam? Semmiképpen sem az Alvók közé, de azt sem mondom, hogy Felébredtem. Valahol a két állapot között leegek, mikor, melyikhez közelebb, bár az Illúzióktól egyre távolabb, egyre éberebben. Sajnos ennek köszönhetően már többször megtapasztaltam a kirekesztettséget, a kiközösíttést, a meg nem értettséget, és a magányt, de talán mostanra már nem félek ezektől az érzésektől annyira, mint régebben. Megismertem, megtapasztaltam, és koránt se olyan félelmetesek, mint az ember hinné. És ezek is csak állapotok, érzések, amik ellen lehet tenni, meg lehet őket változtatni. Azt, hogy hogyan, erre mindenkinek saját magának kell rájönnie.