Ezeket a sorokat Rejtő Jenő írta még a múlt század közepe táján, és lám, még ma is érvényes igazságot tartalmaz:
"No most értünk a második számú példaszóhoz, az ész második számú közellenségéhez, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa.
Mindenki szorgalmasan kovácsolja saját szerencséjét. Ez tény. De a semmit kovácsolja. Csak igen kevés embernek van szerencséje. És csak igen kevés embernek lesz. Az, hogy valaki a szerencséjét kovácsolja, és ennek ellenére szerencséje is lesz, majdnem lehetetlen, mert a szerencse lényege az, hogy őt nem lehet kovácsolni. Ő a fából vaskarika, ő a nem várt, nem művelhető és nem kontemplálható. Ő a Szerencse. De nem fabrikálható, nem számítható. Jön és van, vagy megy és nincs. De kikér magának mindenféle kovácsolást. Azokat fumigálja elsősorban, akik szeretnék őt akaratuk igájába betörni. Hogy egzakt tudományos kifejezéssel éljek, mindenki a feje tetejére állhat, ha nincs szerencséje, de akkor is, ha van. Ő ezzel édeskeveset törődik. Ehhez nem jön, amarra ráakaszkodik, mint valami vizsla."
Ezért nem is szoktam emlegetni, ha szükségem van rá, mert akkor tuti, hogy el fog kerülni. Különben is, mi a szerencse? Apró események sorozata, láncolata, amik közös eredménye elméletileg lehetetlen, vagy igen kicsi rá az esély, hogy bekövetkezzen. Mégis megtörténik, magyarázat pedig nincs rá. Mert nem ismerjük az összes tényezőt, eseményt, ami a bekövetkeztéhez vezetett. Ami előidézte. Tehát elméletileg a szerencse nem is létezik. Ok, és okozat. A balszerencse ugyanez, csak az ellenkező pólusa a jelenségnek. Egyébbként nézőpont kérdése, melyiket éppen hova soroljuk. Ami az egyiknek jó, az a másiknak nem. Minden viszonylagos, csak egy adott rendszerben, adott körülmények közt érvényes egy kijelentés, megfigyelés, eredmény, vagy bármi. Tulajdonképpen ebben is megtalálható az ősi kínai bölcsesség, a TAO. Yin és Yang. Csak az számít, hogy mihez képest viszonyítunk. Ami az egyik szempontból mozdulatlan, az egy másikban mozgó. Ami az egyikben passzív, az a másikban aktív. És így tovább. Egy végtelen láncolat, egy soha véget nem érő folyamat, körforgás. Minden mozgásban van, és folyamatosan változik. Ez az örök törvény.
(Vajon mennyi értelme van a fentebb leírtaknak?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése