Alapvetően arra koncentrálok, hogy az életem helyrejöjjön, elmúljanak a problémáim, gondjaim. Pár kolegám, akik már régről ismernek, mondják, hogy sokkal jobban érzem magam, látszik rajtam. Én ennek csak örülök, mert amit érzek, azt más is észreveszi, nem csak bebeszélem magamnak. Szeretnék teljes életet élni, aminek van értelme. Bár egyes filozófiák szerint már ennek is van értelme, mert tanultam a hibáimból, tudtam változtatni az életemen, helyre tudtam hozni a hibákat, amiket okoztam. Hiszem, hogy ez így van, és jobb ember lettem. Ez olyan többlettel tölt el, amit eddig nem, vagy csak nagyon ritkán tapasztaltam magamon. Nyugodt vagyok, nagyjából kiegyensúlyozott, és lassan önmagamra találok. Lassan újra egész lesz a mozaik, helyére kerülnek a darabkák, amikre széthullottam többszörösen. Ez egy új egész lesz, nem ugyanaz, ami voltam egykor. "Nem léphetek 2x ugyanabba a folyóba". Az a legjobb, hogy nem is akarok újra az lenni, mint egykor. Ahhoz képest sokszorosan megváltoztam, tapasztaltabb, több lettem. Éerettebb, bölcsebb. Ezt most minden nagyzolás nélkül mondom. Pedig annak idején arra törekedtem, hogy olyan legyek, mint régen, a széthullás előtt. De rájöttem, ez lehetetlen. Túl sok minden változott, történt. De semmit nem sajnálok. Azaz többnyire semmit. Mert azért van, ami lehetne másképp is, csak már késő ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése