God help you ...

Habár előző posztomban megfogadtam, hogy nem foglalok állást a témában, most olyat láttam, hogy nem tudom szó nélkül hagyni. Keleti aluljáróban, 4esMetró bejáratával szemben, egymás mellett áll a Nolimpia aláírásgyűjtő standja, és Jehova Tanúi hittérítő szakosztálya. Lehet, hogy nem bíznak abban, hogy összejön a szükséges aláírás mennyiség, és mennyei támogatásért folyamodtak. Mindenesetre, ha Isten is úgy akarja, meglesz nekik! Én azért jót nevettem, hangosan, és cseppet sem bánom ...

Olimpia, or Nolimpia ...

Úgy döntöttem, hogy elhatárolódok a kérdéstől. Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Mint egykori sportoló, támogatnám, hogy legyen, de ugyanakkor tudva, hogy mekkora a korrupció országunkban, illetve mi lenne a sorsa az erre fordított összegeknek, hol kötnének ki, már kétségeim vannak. Tény, hogy idealista vagyok, és naív is, de ugyanakkor szkeptikus is. Szóval úgy döntöttem, hogy se nem támogatom, sem ellenzem.

Szomorú tapasztalat ...

Sajnálatos a felismerés, hogy az utolsó négy melóhelyemen, ahol a szakmában dolgoztam, a felső vezetés szakmailag dilettánsokból állt. The work is suck ...
Asszem ideje körülnéznem a lehetőségeim végett ...

Spontán vágyak ...

Nem akarok többet éjszaka dolgozni.
Nem akarok többet műszakban dolgozni.
Nem akarok többet hétvégén dolgozni.
Jelenleg ezek a célok lebegnek a szemem előtt ...

Advice for Myself ...

Nyugodjál meg! Attól majd megnyugszol!
Sohase hátra! Mindig csak előre!
Relax! Let see, what happens!

Olimpia 2016 Rio

Szeretnék köszönetet mondani minden Magyar Olimpikonnak, aki kijutott az Olimpiára, függetlenül attól, hogy milyen színű érmet szerzett, függetlenül attól, hogy dobogóra lépett-e, függetlenül attól, hogy hányadik helyen végzett. Ők azok, akik képviselhették Hazánkat az idei Olimpián, akik megszerezték a kvótát a kijutáshoz, szerepléshez. Tudom, hogy mindent, vagy még annál is többet megtettek, amit lehetséges, hogy ott legyenek, és legjobb eredményüket hozzák. Köszönöm Nekik, hogy ott vannak, és képviselnek Engem is. Hajrá Magyarok! Mert a részvétel is fontos!

(Nem kritizálni, reprodukálni! Ha nem tetszik, amit láttál, mutasd meg, hogy TE hogy csináltad volna! Csináld jobban, mint ŐK!)

Mottó ...

Mostantól kezdve két mondat határozza meg az életem:

"Let see, what happens."
"Csak a Puffin ad erőt, és mindent legyőző akaratot!"

My new photos ...

Feltöltöttem pár képet, főleg az elmúlt egy hónapból. Itt vannak, a régebbiekkel együtt. Megpróbálom majd folyamatosan frissíteni az állományt.
Ezenkívül regeltem az Instára is, de attól tartok, hogy csak telefonról lehet feltölteni képeket oda. No, majd kiderül hamarost ...

Enjoy the Silence ...

4 hete elkezdődött a fúrás, faragás, csiszolás, kopácsolás a szomszédokban. A szomszédokban mindenhol. De tényleg. A lépcsőházban több lakásban is, de még a szomszéd lépcsőházban is. Ez azért volt konkrétan szar, mert amikor elkezdődött, akkor 2 hétig voltam éjszakás. Na hadd ne írjam le, hogy általában milyen szavakkal ébredtem, el lehet képzelni. Most úgy tűnik, hogy 4 hét után végre abbahagyták, befejezték a munkálatokat. Ennek már csak azért is örülök, mert ma kezdem az éjszakást megint, másrészt végre nem fáj a fejem a sivító, kopácsoló hangoktól. Köszönöm!

A Távolságot, mint üveggolyót ...

Van egy kő a nyakamban, amit folyamatosan cipelek, ami hátráltat, ami visszafog. Nem tudom miért, de vágyaim tárgya mindig az elérhetetlen, a megfoghatatlan, a távoli. Ami mindig épp annyira lesz csak távol, hogy tudjam, hogy ott van, de mégis ott lesz az érzés, hogy nem jutok el oda soha. A hiábavalóság érzete. És amíg a távolba nézek, nem  veszem észre, hogy mi van előttem, mi az, ami csak karnyújtásnyira van tőlem ...

40 éve a Nap körül ...

Hát ez is megtörtént. Betöltöttem a 40-t. És hogy milyen érzés? Nem tudom. Nem tudom, hogy milyen érzésnek kellene lennie. Ugyanezt éreztem 30 évesen. Azóta semmi nem változott. Ugyan az az életérzés van még mindig. Illetve nem. Sok minden változott. Többek között azóta lettem buddhista is. És ez mindent megváltoztatott. De nem azon, hogy korilag hogy érzem magam. Vagy talán mégis. Nem tudom. De egy biztos, nem az határozza meg az életem, az életérzésem, hogy hány kört tettem meg a Nap körül. Csak megpróbálom alkalmazni életemben azokat a dolgokat, amiket tanítanak. És nagyszerű érzés, hogy működnek. Hogy nem a körülmények határozzák meg , hogy hogy érzem magam. Illetve általában nem. Mert hullámvölgyek vannak. Szerencsére egyre laposabbak, egyre rövidebbek. Próbálok arra összpontosítani, ami előttem van. Na jó, ezt még gyakorolni kell. De lényegesen kevesebb időt töltök a Múltban. És kevesebbet merengek a Jövőn. Csak így lehet Élni. Élvezni azt, ami Itt, és Most van. Jelen lenni. Tapasztalni.
Emlékszem, vagy 10 éve ex-sógórnőm szememre hányta, hogy nem vagyok képes koromnak megfelelően öltözködni, és viselkedni. Mert hogy megragadtam az egyetemista/főiskolás életérzésnél. Ezzel a gond csak az, hogy igazából mikor főiskolára jártam, azt munka mellett csináltam, tehát az igazi egyetemista életérzés kimaradt. Másrészt pedig a mai napig nem tudom, hogy hogyan kellene a koromhoz képest öltözködnöm, viselkednem. Öcsém barátnője jegyezte meg a múltkoriban, hogy minek hordok oldalzsebes nadrágot, az már nem divat, talán tartok benne valamit? A válasz az volt, hogy igen, használom azokat a zsebeket, másrészt a divat nem érdekel, jobban számít az, hogy kényelmesen, és jól érezzem magam a ruháimban. Bár elnézve a mai divatot (beszartam nadrág, meg sztreccs-farmer, és társaik, jajj de gáz), nem is akarom követni. Semmi bajom nincs a melegekkel, de nem szabadott volna engedni, hogy a férfi öltözködést befolyásolják. Főleg, hogy a mai fiatalság gyík felépítését kihangsúlyozzák, kiemelik (na jó, ezek a gondolatok miatt érzem a korom egy kicsit :D ) . Szóval a lényeg az, hogy nem érzem a korom. Ha meg kellene határoznom, hogy mi az a kor, ahova be tudom magam határolni, akkor azt mondanám, hogy leginkább a 25-30. Maximum. De az igazság az, hogy jelenleg kortalannak érzem magam.  Nem tudom, hogy ezt minek köszönhetem. Talán a jó karma.
Megpróbáltam megünnepelni ezt a kerek számot, amit éveimben születésem óta megértem. Eleinte nem tudtam, hogy hogy lesz. Valami emlékezeteset akartam. Valami nagy durranást. Sok barát társaságában. És persze össze is jött. Nem úgy, ahogy terveztem, de szerintem sokkal jobb lett. Szombaton lementünk Veszprémbe. Hétvégén egy szlovák tanító adott tanításokat a meditációs hétvégén, és amúgy is Utcazene Fesztivál volt. Este érkeztünk meg, szóval érkezés után kaja, és elkezdtünk iszogatni is. Majd elindultunk a városba. Először voltam Veszprémben úgy, hogy körül tudtam nézni, láttam a várost, bár igaz, hogy csak este, sötétben, de így is hatalmas benyomást gyakorolt rám. Hamarosan vissza kell mennem, és meg kell néznem rendesen. Fényképezővel felfegyverkezve. Tetszett a fesztivál, főleg az, hogy nem lőtték le a zenét este 10kor, mint Pécsett szokás. Tetszett a nyüzsgés, amit tapasztaltam. Jó volt a hangulat. Megint olyan dolgokat kellene leírnom, amiket éreztem, és szavakkal nem tudom kifejezni. Az, hogy jó volt, nem megfelelő szó. Annál több, mélyebb. Nem tudom szavakkal átadni. Éjfél után lementünk az egyik helyi szórakozóhelyre, az Eszpresszóba. A régi pécsi szórakozóhelyekre emlékeztetett. Rák, Az Gyár, Szenes Klub. Ott verődött össze a társaság, ott csapattuk tovább. Jó volt. Negatívum itt is volt, nem volt szellőztetés, így egy idő után konstans izzadás volt a zárt helységnek, és az egyre növekvő tömegnek köszönhetően, illetve zeneileg is lehetett volna jobb egy kicsit. Én nem így raktam volna össze a zenei kínálatot. Bizonyos zenéket kihagytam volna, illetve az átvezetéseket jobban összeillesztettem volna, hogy ne legyenek túl éles váltások. De a társaság, és a hangulat kárpótolt mindenért. Főleg, miután kiderült, hogy belépődíjas volt a buli, karszalaggal, én meg semmit sem fizettem érte. Kérdezték, hogy csináltam? Egyszerűen. Bementem, és senki sem állított meg, nem kért belépődíjat, semmit.
Másnap azért már sikerült részt venni a dharma-programban is. Az egyéni gyakorlás elmaradt, ahhoz még nem voltam elég éber, illetve mire mentem volna, már kezdődött a tanítás. Jó volt, és örülök, hogy ott voltam. Ebéd után haza indultunk, persze azt megígértem, hogy hamarosan visszatérek. És ezt szeretném be is tartani. Meg akarom nézni a várost nappal is, és a veszprémiek amúgy is jó fejek, kedvelem őket.
Mindent összevetve jó volt.A hétvége is, és az elmúlt 40 év is. Tartalmas, mozgalmas, unalmasnak nem mondható, tapasztalatokkal, élményekkel teli. Ha a következő 40 is ilyen lesz, akkor bátran, és kíváncsian várom a folytatást. Nem mintha lenne más választásom :D

Évforduló ...

Szerdán volt 1 éve, hogy elkezdtem dolgozni a CAFnak. Hogy szalad az idő ... Egy újabb ok az ünneplésre ...

Vágyak, igények, szükségletek ...

Az elmúlt hónapokban többször végiggondltam, hogy születésnapomra mit ia vennék magamnak. Az első ötletem a babzsákfotel volt. Régóta akarok egy ilyet, és lesz is, csak nem most, egyrészt alig vagyok otthon mostanában, nyár van, másrészt majd. Volt 5let arra is, hogy veszek egy játékot, de az is van bőven. Valami hasznosabbra vágyok.
Mivel nagy kávé fogyasztó vagyok, az igényem a jó kávé iránt megnőtt. És az, hogy mi a jó, megint csak relatív. Ki milyen ízt szeret, mi a kedvenc intenzitás, a megfelelő mennyiség, ez mind egyedi. Én például a karakteres, erőteljes ízeket szeretem. De sok múlik a főzése, illetve magán a főzőn is. Éveken át kotyogós főzőt használtam, használok, de valahogy nem a igazi, nem azt az ízhatást kapom, amit várok. Ezért gondoltam arra, hogy veszek egy presszó főzőt. Elég baráti árakon már kaphatóak, szóval ez is megfordult a fejemben,és listán is van. A kérdés a mikor?
Tegnap este meló végén megláttam a teliholdat, és nem tudtam ellenállni a késztetésnek, csináltam képeket. Persze állványom nincs, így rögtönöztem, létra, és műszer doboz segítségével lőttem pár képet. De az igény már korábban megjelent, mindenképp kell egy állvány.
Múlt hét végére megkaptuk az augusztusi munkabeosztást, és örömmel vettem tudomásul, hogy augusztus elején el tudok menni a EC-be a beavatásokra. Ez azért sok mindent eldöntött, mert az igaz, hogy csak 3 napról van szó, de azért annak is megvan a költsége. Így egyértelmű, hogy elsődlegesen erre fordítom az anyagi erőforrásaim nagy részét.
Mindezzel arra akartam kilyukadni, hogy az, hogy mire vágyunk, mire van igényünk, és mire van szükségünk, nem mindig egyezik, sőt az esetek nagy részében alig vannak köszönő viszonyban. Még szerencse, hogy a tér megadja a megfelelő választ, még egy ilyen szerteágazó helyzetben is, amikor a bőség zavara áll fenn.
Szóval augusztusban irány az EC, most 7végén meg Veszprém! Utcazene-fesztivál, és szülinapi buli a Király nők városában!

Hétvégi képek ...

A hétvégén voltam Pécsett, családlátogatás okán. De most nem is ezen van a hangsúly, ez csak másodlagos a post szempontjából. Megragadtam a lehetőséget, és nekiálltam fotózni. Eleinte full automata módban, majd váltottam manuálisra. Elvégre azért vettem a gépem, hogy ne a a programautomatika határozza meg, hogy milyen képet csinálok, hanem én. Automata módban mindenki tud fényképezni. Én viszont tényleg szeretnék magam képeket csinálni, és jó képeket. Az egésznek persze az a titka, hogy sokat kell gyakorolni, használni kell a gépet. Erre fogok mostanában, mostantól időt fordítani. Úgy látom, hogy érdemes, mert lett pár jól (vagy csak jobban) sikerült kép, ami annak köszönhető, hogy játszottam a beállításokkal. A jobbakat hamarosan fel is rakom Flickr-re, csak erre is időt kell fordítanom. Ma este, vagy holnap délelőtt ...

Kuruzslók, sarlatánok, és szélhámosok ...

Nehéz elhinni, de igaz, hogy Magyarországon a sarlatásnság, és a kuruzslás teljesen legális, sőt, olyannyira, hogy a TV-ben élő műsorban közvetítik, és be is lehet telefonálni áldásért, átoklevételért, gyógyításért. Mindezt horribilis percdíjakért. Mindezt a modern XXI. században. Legálisan, bűntetés nélkül. De hát nincs mit csodálkoznom, amikor az emberek a legvadabb, leghihetetlenebb konteókat is megeszik ...

After courses ...

Folytatnom kellene a kurzus-élményeket, főleg az után, hogy Mangutovóban is volta, és eltöltöttem pár napot a láma közelében. De nehéz olyan élményekről írni, beszámolni, ami a tapasztalatok, és leginkább a szavakkal ki nem fejezhető érzések szintjén mozog. Azért majd megpróbálom ... mihamarabb ...

35 nappal később ...

Az utóbbi 1 hónapban többen mondták, hogy szokatlan vagyok szakáll nélkül. Tény, hogy akik az utóbbi pár évben megismertek, ismernek, már mind így láttak. De akik régebbről ismernek, azok se nagyon láttak szakáll nélkül. Elvégre 18 évig megvolt. Előzőleg katonaság előtt (sosevolt!) vágtam le, leszerelés után azonnal visszanövesztettem. A mostani mentesség tulajdonképpen tetszik. Más lett a kinézetem, az arcom. Állítólag fiatalabbnak nézek ki (eddig se néztek annyinak, amennyi vagyok), és egyesek szerint határozottabb, karakteresebb lett a fizimiskám. Többen mondták, és nem olyan arcok, akik ilyet udvariasságból mondanának.
A másik dolog, ami miatt úgy döntöttem, hogy ezt az ábrázatot megtartom magamnak egy darabig, az az, hogy nagyon trendi lett a szakáll. Úton, útfélen olyanokba botlok, akik annak ellenére, hogy nem áll jól nekik, szakállasok. Mert most divat. Persze ehhez hozzá tartozik a kockás ing, szűk nadrág, és egyéb trendi viseletek, amik a szememben csak viccesebbé teszik az egészet. Komolytalan az egész. Nem áll össze a kép, van benne valami zavar. Vagy csak bennem, ezt döntse el mindenki maga. A lényeg az, hogy hiányzik belőle a természetesség. Egyfajta lazaság. Az egész mesterkéltnek tűnik. De lehet, hogy ez csak az én meglátásom.
Megint egy másik dolog, ami miatt nem növesztem vissza. Lényegesen lerövidült a fejszőrzetem kezelésének ideje. Eddig formára, méretre vágtam géppel, ügyelve arra, hogy nehogy belevágjak, szimmetrikus legyen, és jól nézzen ki. Aztán borotvával simára az arcom, és fejem többi részét. Ezzel szemben most 0-ás géppel letolom a fejemről a felesleget, és még így is megmarad annyi borosta, ami pont elég, amitől nem lesz tök fejem. Ami pont kell. És ez így van jól.
És a vicc kedvéért, a végére. Azt sem akarom, hogy a szakállam miatt muszlimnak nézzenek. Törökverő nemzet sarja vagyok, őseim kiűzték a mórokat Szicíliából, együtt vonultak a Hunyadiakkal, és védték a végeket, Európát a hódító muszlim török seregektől.

Felismerés ...

Így 1 hónap után ki merem jelenteni, hogy már korábban le kellett volna vágnom a szakállam. Mindegy, jobb később, mint soha ...

EB 2016 ...

Nem vagyok egy foci-rajongó, és nem is értek hozzá, közömbösen állok alapvetően a témához. De most valahogy mégis érdekel valamennyire, olvasom a cikkeket, bele-bele nézek 1-2 meccsbe. Talán azért, mert végre kijutott a magyar válogatott egy világversenyre, és még eredményt is tudnak felmutatni. Szóval, Hajrá Magyarok! Csak így tovább! Mutassátok meg a kétkedőknek (nekem is), hogy nem véletlenül, nem hiába jutottatok ki az EB-re! Kívánom Nektek a legjobbakat!
(De azért ne bízzátok el magatokat ...)

Próba ...

Az akaraterőé. Csapó 1 ...

Metamorphosis ...

Ahogy ígértem, átalakulásom képekben:

Nem, nem vagyok morcos, csak nem vagyok gyakorlott selfie-maker :)

Plastic surgery ...

Ma plasztikai beavatkozás alanya voltam. Hagytam magam rábeszélni. 17 év után először levágtam a szakállam. Egyrészt hajtott a kíváncsiság (hogy fogok kinézni nélküle, hány évet fiatalodok, tagadhatok le), másrészt pedig elengedtem a ragaszkodásomat ezzel kapcsolatban. Különben is csak egy megszokás volt, és ha nem tetszik, akkor még mindig visszanöveszthetem. Bármikor. De most kíváncsi vagyok a reakciókra is 😀
(Képek hamarosan)

Stake and football ...

Tegnap este egy nagyszerű program résztvevője voltam. BL-döntő volt, és ennek örömére (?) barátaim közös meccs nézést, és stake-sütést terveztek. Eleinte nem akartam menni, de hát mégiscsak stake-ről volt szó, marhahátszínből. Nos, azt kell, hogy mondjam, a szakácsok igazán kitettek magukért. Minden elismerésem!
 És hogy milyen volt a meccs? Nem igazán tudom, nem érdekel a foci, és nem is értek hozzá. Számomra unalmas volt. Na de a barátaim műsora, amit műveltek közben, az mindent megért. Látni azt az idegeskedést, izgulást, őrjöngést, remek műsor volt. Főleg, hogy volt ott egy hozzám hasonló szakértő, akivel nekiálltunk kommentálni az eseményeket, az még szórakoztatóbbá tette az estét. Számunkra. A drukkerek egy idő után elmenekültek a közelünkből. Még szerencse, hogy előkerült a pálinka, mert így jobban elviselhetőbb volt ez unalmas meccs. Mondjuk ezzel le is tudtam a pár évente esedékes foci meccsem. Most egy darabig biztos el leszek nélküle 😁

Before the 1st workday ...

Valahogy úgy adódott, hogy a 2 hetes szabadságom után rögtön 2 pihenőnappal kezdtem. Ami persze ma ér véget. Érdekes lesz újra dolgozni, az biztos. Az még érdekesebb l, hogy azzal fogok indítani, hogy megint kérek szabit, 2 napot júniusra. Akarok menni Mangutovóba, és persze az egész időtartam alatt ott akarok lenni. Ki akarom használni a lehetőséget, hogy van/lesz pénzem utazni. Ki tudja, hogy meddig lehet találkozni a Lámával? Ő maga is mondja, hogy nem lesz mindig velünk, eljön majd az idő, amikor már nem lesz velünk. Tehát utazni akarok, amennyit csak lehet. Júliuson is elgondolkoztam, akkor Kucharyba mehetnék, de ott vannak az őszi programok is, azt is figyelembe kell vennem. Szeptemberben megint Karma Guen, vagy Görögországban Berchen Ling. Novemberben Ole Londonban tanít, oda is el szeretnék menni. Szóval a lehetőségek széles tárháza áll a rendelkezésemre. Persze a legjobb lenn mindenhol ott lenni.
De ami előbb jön, az a holnapi munka ...

Karma Guen-i kalandok I.

Annak idején, amikor ráléptem az útra, és elkezdtem gyakorolni a Buddha tanításait, szinte azonnal felhívták figyelmemet Karma Guen-re, a spanyolországi Andalúziában található elvonulási helyre, hogy oda mindenképpen el kell mennem. Mutattak is képeket, és a mellé fűzött beszámolók miatt szinte azonnal megszületett az elhatározás, hogy megyek. Csupán csak 7 évet kellett várnom arra, hogy részt vehessek az ott rendezett kúrzusra. Idén végre összeálltak a feltételek, és 11 fantasztikus napot töltöttem ott. Ezek után azt kell mondanom, hogy megérte várni. Most szeretném megosztani élményeimet, tapasztalataimat.

Tulajdonképpen rögtön év elején elhatároztam, hogy ez lesz az az év, amikor végre elmegyek álmaim, vágyaim színhelyére. Amint kiderült, hogy mikor lesz a program, már foglaltam is a szabadságot, majd a program ismeretében módosítottam. Az volt a terv, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki belőle. Áprilisban regisztrálta, majd repjegy vásárlás a Ryanair-nél.  Majd a várakozás hetei következtek, amiből az utolsó volt a legnehezebb. Izgatott voltam, és kicsit türelmetlen. Tudatom már ott járt, emlékezve a novemberi ottlétemre (igen, akkor 4 napot töltöttem ott, de az egészen más volt, egy másfajta élmény). Majd jött az utazás napja.

Szokás szerint utolsó 1-2 órára hagytam a csomagolást. A tapasztalat az, hogy ez bőven elég, és akkor is esélyes, hogy otthon hagyok valamit, ha jó előre összekészítek mindent. Kaptam kölcsön utazótáskát, ami alkalmas volt arra, hogy kézipoggyászként felvigyem. Minden cuccomat bele tudtam passzírozni, így a feladott csomag csak a sátramat, és az önfelfújó matracomat tartalmazta. Indulás után még vettem eurót, mert hát az kellett, még nem volt befizetve a kúrzus, és költőpénzre is szükségem volt. A bankban szembesültem azzal a ténnyel, hogy elfelejtettem lakótársamnak odaadni a pénzét, ami nálam volt. Késő bánat, majd hazaérkezés után rendezem. A reptérre vezető úton szembesültem azzal a ténnyel, hogy a fényképezőgépemet sikerült otthon hagynom. Kellemetlen, de legalább a telefonom nálam volt, és tulajdonképpen azzal is remek fotókat készítettem. Kökinél kiderült, hogy a reptérre tartó busz nem onnan indul, ahova  ki van írva. De még így is időben voltam. Időben odaértem.

Csomagok leadása előtt vettem némi kaját és innivalót az útra, 2x500 ml ásvíz (és kérem nem röhögni, repülési tapasztalataim elavultak, úgy emlékeztem, ez még legál). Következett a security check. Na! Innentől kezdett igazán érdekes lenni az ÚT. Azt az üveget, ami a kezemben volt, még ott, az átvilágítás előtt meg kellett innom (ennek hatására elkezdtem izzadni, nem kicsit). Ok. Fémdetektoros kapu beriasztott, oldalzsebben bennmaradt az óvszer, érzékelte. Ok, semmi tiltott nem volt nálam, mehettem tovább. Aztán láttam, hogy a csomagom nem ott van, ahol kéne lennie. Közölték, mintha folyadékot érzékelt volna a rendszer, át kell vizsgálniuk. Hmm. A vizet, amit beleraktam, kapásból dobtam ki. Majd végignéztem, ahogy kidobják a tusfürdőmet, a dezodoromat, kipakolják a táskámat, a benne talált kés a 8 cm-es penge miatt szintén kukába került (hogy miért raktam bele, a mai napig nem vágom). Mondjuk annyira nem érdekelt, de a terroristákat szidtam folyamatosan, a rendőröket, és a biztonsági szolgálatot meg végig, folyamatosan tegeztem. Visszapakolás után rohanás a megfelelő kapuhoz, majdnem utolsóként szálltam be. De ott voltam a repülőn, karnyújtásnyira célomtól.

Maga a repülőút 3,5 óra volt, ami túl kényelmesnek nem volt mondható, a lábaim alig fértek el, és a seggemet is sikerült kockásra ülni. Viszont ablak mellett ültem, és a látvány valamelyest kárpótolt a kényelmetlenségek végett. Fantasztikus kilátásban volt részem, már amikor nem aludtam. Leszállás után jött a következő kellemetlenség, amire számítottam valamelyest, csak a mértékére nem. Már korábban néztem, hogy a helyhez képest (Dél-Spanyolország, Andalúzia) hűvös van, és esőzések is előfordulnak. De arra gondoltam, hogy csak szórványos esők vannak, a hűvös időt meg jól bírom. Nos, nem egészen az várt, mint amire gondoltam. Hideg volt, fújt a szél, és esett. Én meg ott álltam pólóban, rövidnadrágban, és néztem meglepetten, mint hal a szatyorban. Nem erre számítottam. Ok, pulóvert még tudtam húzni, mert azt vittem magammal, de a hosszúnadrág az itthon pihent. Habár akkor kellemetlen volt a hiánya, utólag nem bántam meg, hogy így döntöttem.

A reptéren már vártak minket, többen érkeztünk mindenhonnan, várni kellett egy keveset, amíg összegyűlt a csapat. Maga az út Karma Guenbe kb. 1 órát vett igénybe, az utazás kellemes, vidám hangulatban telt el. Aznap éjjel az alvás még egy tömegszálláson volt a késő érkezés miatt, de ágyban, és nem is volt vele semmi gond. Nem tudom, hogy reagáltam volna arra, hogy ha akkor kellett volna sátrat állítanom, hideg szélben és esőben. Helyfoglalás után megkerestem előző nap érkezett honfitársaimat, akikkel pár óra beszélgetés, és iszogatás következett. Majd mindenki nyugovóra tért, hogy kipihenje magát a következő napra.

Folyt. köv.

Kívánság lista ...

Hogy mit kívánok magamnak? Mi az, amire szükségem van leginkább? Erőre, és bátorságra, hogy félelmeimen átlépjek. Jelenleg erre vágyok leginkább ...

Before the Holyday ...

Életem egyik leghosszabb munkanapja következik. Visszaszámlálás, utolsó órák. Türelem, tornaterem ...

Öndiagnózis ...

Most, hogy tulajdonképpen véget ért a Tél, és ezzel elmúlt a rossz hangulatom is, rájöttem, hogy az egész Tél alatt tapasztalt levertségem, negatív hangulatom, meg minden, ami ezzel járt, annak volt köszönhető, hogy rám tört a Téli Depresszió. Fáradt voltam, és nem tudtam magam kipihenni. Nem tudtam feltöltődni. Hiányzott a napfény, az illatok, a színek. Most, hogy mindez újra jelen van az életemben, ébredtem rá, hogy mennyire hiányoztak ezek, és közben tapasztalom, hogy mennyivel több energiám van, mennyivel nyitottabb vagyok a környezetemre, és a hangulatom is felfelé ível. És ez jó érzéssel tölt el. És ennek köszönhetően annyi mindennek tudok örülni, hogy azt felsorolni nem tudom ...

Felismerés ...

Fent vagyok az egyik társkereső oldalon (nem csak az egyiken igazából), és az utóbbi pár napban megértettem, hogy a csajok miért akadnak ki az olyan üzeneteken, hogy:

• "Mi járatban errefelé?"
• "Mi újság odaát?"
• "Mizu?"
• és a hasonlók ...

Kaptam én is pár üzenetet, ami tulajdonképpen tök jó lett volna, ha egyrészt olyanok írnak, akik elérhető közelségben vannak, és nem az ország másik felében. Másrészt olyanok írtak volna, akik valamelyest szimpatikusak is. Harmadrészt pedig ne a görcsös, kínos erőlködés jött volna át ezzel a szöveggel. Ezek után egy biztos. SOHA nem fogok ilyen kérdésekkel ismerkedést, beszélgetést kezdeni! Olyan sok lehetőség van arra, hogy valaki felé nyissunk, olyan gazdag a nyelvünk, hogy nem szabad erre pár, ilyen semmit mondó, elcsépelt kérdésre korlátozni a lehetőségeket. Kreativitás. Gondolkodás. Lelkesedés. Vagy mittudomisén!

The Final Countdown is started!

És most nem a Europe nevű zenekar nagy sikerű (igazából egyetlen sikeres számuk volt) számára gondoltam. 1 hét múlva megkezdem szabadságomat, ami 2 hétig fog tartani, amiből 11 napot Spanyolországban, Vélez-Malaga közelében, Karma Guenben fogok eltölteni. Régi vágyam teljesül ezzel, mert mióta buddhista lettem, azóta akarok oda eljutni, a nyári kurzusra. (Igaz, hogy tavaly november végén ott voltam 4 napot, de az más volt. ) Most végre összeállt minden feltétel! Repjegyet már megvettem, regisztráció megvolt, pénz is megvan nagyrészt, már csak oda kell menni!
Karma Guen, Jövök!

Shit Happens ...

Eszembe jutott, megkerestem, és most itt van. Kedvelem, még mindig.
Amúgy jelenleg épp az ellenkezője van, nálam legalább is.

• Taoism: Shit happens.
• Confucianism: Confucius say, "Shit happens."
• Buddhism: If shit happens, it isn't really shit.
• Zen Buddhism: Shit is, and is not.
• Zen Buddhism #2: What is the sound of shit happening?
• Hinduism: This shit has happened before.
• Islam: If shit happens, it is the will of Allah.
• Islam #2: If shit happens, kill the person responsible.
• Islam #3: If shit happens, blame Israel.
• Catholicism: If shit happens, you deserve it.
• Protestantism: Let shit happen to someone else.
• Presbyterian: This shit was bound to happen.
• Episcopalian: It's not so bad if shit happens, as long as you serve the right wine with it.
• Methodist: It's not so bad if shit happens, as long as you serve grape juice with it.
• Congregationalist: Shit that happens to one person is just as good as shit that happens to another.
• Unitarian: Shit that happens to one person is just as bad as shit that happens to another.
• Lutheran: If shit happens, don't talk about it.
• Fundamentalism: If shit happens, you will go to hell, unless you are born again. (Amen!)
• Fundamentalism #2: If shit happens to a televangelist, it's okay.
• Fundamentalism #3: Shit must be born again.
• Judaism: Why does this shit always happen to us?
• Calvinism: Shit happens because you don't work.
• Seventh Day Adventism: No shit shall happen on Saturday.
• Creationism: God made all shit.
• Secular Humanism: Shit evolves.
• Christian Science: When shit happens, don't call a doctor - pray!
• Christian Science #2: Shit happening is all in your mind.
• Unitarianism: Come let us reason together about this shit.
• Quakers: Let us not fight over this shit.
• Utopianism: This shit does not stink.
• Darwinism: This shit was once food.
• Capitalism: That's MY shit.
• Communism: It's everybody's shit.
• Feminism: Men are shit.
• Chauvinism: We may be shit, but you can't live without us...
• Commercialism: Let's package this shit.
• Impressionism: From a distance, shit looks like a garden.
• Idolism: Let's bronze this shit.
• Existentialism: Shit doesn't happen; shit IS.
• Existentialism #2: What is shit, anyway?
• Stoicism: This shit is good for me.
• Hedonism: There is nothing like a good shit happening!
• Mormonism: God sent us this shit.
• Mormonism #2: This shit is going to happen again.
• Wiccan: An it harm none, let shit happen.
• Scientology: If shit happens, see "Dianetics", p.157.
• Jehovah's Witnesses: >Knock< >Knock< Shit happens.
• Jehovah's Witnesses #2: May we have a moment of your time to show you some of our shit?
• Jehovah's Witnesses #3: Shit has been prophesied and is imminent; only the righteous shall survive its happening.
• Moonies: Only really happy shit happens.
• Hare Krishna: Shit happens, rama rama.
• Rastafarianism: Let's smoke this shit!
• Zoroastrianism: Shit happens half on the time.
• Church of SubGenius: BoB shits.
• Practical: Deal with shit one day at a time.
• Agnostic: Shit might have happened; then again, maybe not.
• Agnostic #2: Did someone shit?
• Agnostic #3: What is this shit?
• Satanism: SNEPPAH TIHS.
• Atheism: What shit?
• Atheism #2: I can't believe this shit!
• Nihilism: No shit.
• Narcisism: I am the shit!

Lakható bolygók ...

Három lakható bolygó is lehet a Földtől egy köpésre

Könyörgöm, valaki magyarázza meg nekem, hogy egy bolygó mitől lakható, ha a központi csillagát pár nap alatt kerüli meg? Azért, mert a tudomány által meghatározott zónában van? Már elnézést, de ha egyszer sikerül oda eljutni, hogy a fészkes viharba fog leszállni egy űrjármű/sikló/komp/bármi?

Napi idézet...

Pár perce egy ismerősöm oldalán olvastam egy mondatot, ami annyira megtetszett, hogy közzé is teszem:

"Relax! Let's see what happens!"

GTA V ...

Üröm az örömben. Mert hiába vettem meg, a gépem grafikus memóriája kevés, éppen csak eldöcög rajta. Szinte élvezhetetlen. Szóval nincs mese, új laptopot kell vennem. Addig meg kénytelen vagyok Elder Scrolls: Skyrim-mel játszani. Bízom benne, hogy legkésőbb márciusban már lesz új gépem...

Utazom ...

Végre elmondhatom magamról, hogy már utasként is utaztam egy CAF-on.

The Winter is Here ...

Útálom a telet. Nem kicsit. Mindjárt vége...

X-Mass ...

Múlt 7en vettem egy BT fejhallgatót, egy ideje már kerestem egyet, most meglett. Gondoltam, hogy ezzel meg is van a karácsonyi ajándékom magamnak. De ma, engedve a nyomásnak, megvettem a GTA V-t. Már fel is van telepítve, szóval reggel az lesz az egyik első dolgom, hogy kipróbálom. Csak ki kell várnom azt a 9-10 órát, amíg hazaérek a melóból ...
Happy X-Mass!

3 very important words ...

Be.
Here.
Now.

Almost good is everything ...

Idén nem igazán panaszkodhatok, ha jobban belegondolok. Az adósságaim, tartozásaim nagyrészét már kifizettem, csak minimális összegek vannak vissza. Bár nyáron Karma Guen-be nem tudtam elmenni, de Becskén ott voltam az egész kurzuson, sőt, a szobortöltésen, és avatáson is részt tudtam venni.
Idén sikerült munkahelyet is váltanom, és eddig úgy tűnik, hogy jó helyet sikerült találni. Jó a társaság, a munka is elég érdekes, izgalmas, rengeteg új tapasztalatot tudok szerezni, és a fizetés is jó. Igazából még soha sem volt ilyen jó. Mindent összevetve határozottan jó döntés vol, hogy elvállaltam ezt a melót.
Szabadságok tekintetében is jó volt eddig ez az év. Még a Continál is megkaptam minden szabit, amit kértem, és azóta is minden jól alakul ezen a téren. Most kedden voltam Pozsonyban Lama Ole tanításán, most pedig éppen Pécsre tartok családlátogatásra, mert nemrég megszületett unokahúgom.
És mint azt korábban említettem, nyáron nem tudtam elutazni Karma Guenbe, november végén megyek. Igaz, hogy nem kurzusra, és nem Oleval találkozni, hanem "csak" egy munkahétre, de mégis oda megyek, ott lehetek pár napot. Amennyire tudom, épületek, szobák, helyreállítása, lesz soron, amikor ott leszek. Már várom. Azért abban is bízom, hogy jövőre a nyári kurzusra is el tudok menni.
Szóval szinte minden jól alakul. Szinte ... Már csak egy dolog hiányzik az életemből. Ha ez is megvolna, akkor tényleg boldog lennék ...

SWTOR NYCC Cantina Code Sharing

Ha valakit érdekel, Cantina Tour code, ami még él, felhasználható, és elméletileg hátast, járműt lehet érte kapni:

http://www.swtor.com/user/ce/224m55
http://www.swtor.com/user/ce/224m54

Új teló ...

Úgy döntöttem, hogy veszek egy új telefont, egyrészt azért, mert megérdemlem, másrészt azért, mert az előző már nem igazán működött úgy, ahogy azt elvártam, harmadrészt pedig azért, mert volt rá megfelelő anyagi keret. Na és most jön az a rész, amikor lehetne hülyének nézni. Nem mintha érdekelne, már csak azért sem, mert ez a döntésem, és vállalom a következményeket. Úgy döntöttem, hogy vettem egy Lumia 640-t. Eddig nem csalódtam benne, sőt, könnyebb kezelni, mint azt gondoltam. Eddig tetszik, meg vagyok elégedve. Persze majd hosszabb távon derül ki, hogy milyen vásárt csináltam, de ez minimum fél év, majd addig használom, tesztelem.

Családi örömök...

Tegnap este óta kétszeres nagybácsi vagyok. Megszületett 2. unokahúgom, Luca. Eddig minden rendben van, mindenkijól van és egészséges. Elméletileg 3 hét múlva megyek Pécsre, látogatóba.

HYPER IS BACK WITH A BRAND NEW ALBUM – BULLY

Coming soon ...

Eastern classic ...

No comment. Magáért beszél ...

Ego-fight ...

Ma nagyon erős volt a késztetés, hogy engedjek az egonak. Hogy azt tegyem, ami neki jó, nem pedig azt, ami ténylegesen a hasznomra válik. Annak idején azért akartam melót váltani, hogy rendszeresen tudjak gyakorolni, meditálni. Eddig ez nem igazán jött össze, bár tény, hogy többet meditáltam, mint előtte, de hiányzott a rendszeresség. De erőt kell vennem magamon, és teljesíteni azt, amit kértem. Amiért kértem. Nem lehet tudni elvégre, hogy meddig tartanak a lehetőségek.
De visszatérve a mai naphoz. Meló után nagyon bennem volt, hogy haza megyek. Előbb. Az ego ott duruzsolt a fülembe folyamatosan, hogy mit kellene tennem. Aztán a Kálvinon fogtam magam, és nem a hazafeké tartó metróra szálltam fel, hanem a Keleti felé tartóra. Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy mit fogok csinálni. A terv az volt, hogy leborulásokból 1 kör, aztán folytatom Gyémánt Tudattal a gyakorlást. Persze mondani könnyebb, mint megtenni. A borulásokkal még nem volt gond, az ment, de GyT-ből a 100 ismétlés kisebb akadályokba ütközött. Többször sikerült belealudnom/bóbiskolnom, párszor elkalandoztam, elveszítettem az összpontosítást, és előfordult az is, hogy azon gondolkodtam, hogy abbahagyom, nem folytatom. Aztán sikerült leküzdenem ezt az érzést is, és nem engedve az ego csábításának, végigcsináltam. Már csak azért is, hogy bebizonyítsam magamnak, képes vagyok rá, nem futamodok meg, és nem akarok kialakítani egy rossz szokást. Egyébbként is, a nehézségek csak azért vannak, hogy megerősítsenek. Amugy meg jobb, ha hozzászokok ehhez, mert rendszert akarok csinálni ebből. Cél a megvilágosodás minden lény javára ...

Görcs ...

Milyen érdekes, hogy páran nagyon hamar észreveszik azt a feszültséget, ami a lazaságom alatt folyamatosan jelen van. De csak pára. Arra is rájöttem, hogy hiába mondom azt, hogy senkinek sem akarok megfeleni, csak magamnak, a magammal szemben felállított elvárások oly magasak, hogy már ez egy hatalmas stresszforrás. Ez a bennem lévő feszültség egyik fő oka. Ezt kellene elengednem. És akkor tényleg lehetnék laza ...

Hihetetlen ...

     ... mégis igaz. Az elmúlt napok eseményei után az ultra ballib beállítottságú emberek még mindig nem fogják fel, hogy mi is történik jelenleg Nálunk, és hogy milyen változások álltak be az eddig minket bíráló országokban (Ausztria, Németország, pl.), és Európa egyéb részein . Hogy most Horvátország, és Szlovénia éli át ugyanazt, amit mi az elmúlt hónapokban, ráadásul ők hamarabb zárják határaikat, mint azt mi tettük. Hogy ők sem képesek megbirkózni a menekültáradattal (Horvátországnak lett volna ideje felkészülni, amíg felénk jöttek, de nem tettek semmit sem, most meg szívják a fogukat, és ránk mutogatnak). Közben az Európa Bizottság (elnézést, ha rosszul írtam le a nevét) azt mondja, hogy teljesen jogszerűen járunk el a schengeni övezet, és országunk határát védve (határok lezárása, kerítés építése, illetve, hogy megválogatjuk, hogy kit engedünk be). Azért azt megjegyzem itt, hogy érdekes pálfordulásoknak lehetünk szemtanúi. De lesz ez még érdekesebb is. És akkor jön majd az a pillanat, amikor majd azt mondom - minden örömöt mellőzve, szomorúan - , hogy "Én szóltam ..."

Változtatás ...

Mivel öregszem (elméletileg, mert amúgy nem érzem, veszem észre) kicsit lelassult a szervezetem, így szert tettem némi súlyfeleslegre. Nem sokra, csak nem tetszik a látvány, amivel szembesülök. Egy kis poh. Ezért kértem egy ismerősömtől tanácsokat táplálkozás, és mozgás végett. Adott jó 5leteket, tanácsokat, nagy részét meg is tudom valósítani. Bár azt javasolta, hogy elsőként egy darabig mellőzzek minden szénhidrátot. Mondjuk ez nem lesz könnyű, de majd törekszek rá, lehetőleg. Több zöldség, több gyümölcs. Kevesebb glutén, és cukor (jelenleg a kávét is mézzel iszom, mert az jó). Több mozgás. Arra is ad majd tanácsokat, edzéstervet. Azt mondta, hogy érdemes lenne kipróbálnom a fegyencedzést. Végül is, miért ne? A cél adott. Helyre rázni a fizikai erőnlétemet, és karban tartani a testemet. Még meg akarom tartani egy darabig a fiatalos külsőmet :)

Hiányérzet ...

Mintha az elmúlt 24 órában mintha megcsappant volna bizonyos hangvételű, jellegű kommentek, postok száma a Face-en. Vajon miért? Hova tűntek azok az emberek, akik eddig az erőteljes Bal-lib hozzáállásukkal náciztak, fasisztáztak? Most miért vannak csendben? Hm. Érdekes ... Én azért próbálok továbbra is középen maradni ...

A káosz kezdete ...

Holnap kerül forgalomba az első 2 villamos, aztán folyamatosan, a többi is. Ezzel különösebben semmi gond nincs, csak azt nem tudjuk, hogy ez milyen hatással lesz a munkaidőnkre, munkarendünkre. Jelenleg még kevesen vagyunk technikusok, és így nehéz lesz kiadni a folyamatos müszaki támogatást ugy, hogy még pihenni is tudjunk. Nem tudom mi lesz, és hogyan, de egy biztos. A következő havi fizetés jó lesz. Nagyon. Azért abban bízok, hogy a kezdeti őrület után a nyugodtabbak lesznek a körülmények.