Unalom ...

Megen csak ülök, nézek ki a fejemből, és nem csinálok semi érdemeset, lényegeset. Lassan mennek az órák, a percek, én meg azon tünödök, hogy mi a fészkest keresek itt? Annyi mindent csinálhatnék, és közben mégsem. Munkaidőm harmada már elmúlt, ennyivel is előrébb vagyok, bár az igazat megvallva ez jelenleg nem számít szinte semmit se. A helyzetet csak súlyosbítja az, hogy írom ezt a postot, de semmi normális nem jut az eszembe. Teljesen olyan szaga van, mintha csak azért írnám, hogy teljen az idő. És az igazság az, hogy télleg csak azért írok, hogy menjen az idő. De azért eszembe juthatna valami velős, magvas gondolat, vagy valami téma, amit ki tudnék most fejteni. De nem. Semmi. Minden olyan semmilyen. Üres. Forma tartalom nélkül. Be kellett volna küldenem magamnak a képeket, amiket tegnap előtt csináltam a Zengőn. Na jó, a Zengőre magára nem mentem fel, csak a lábánál jártam. Félúton lemerült a fényképező akkuja,még a tartalék is. Ráadásul, mint később eszembe jutott, rossz irányba indultam el. Nem mintha olyan nagy tragédia lett volna, csak kicsivel lett volna hosszabb az út. Mindegy. Azért az érdekes volt, hogy a zenét csak a visszafelé vezető úton kapcsoltam be. Egészen addig csak az erdő hangjait hallgattam, ahogy a szél fúj, meg a madarak. Az erdő neszei. Jó volt, megnyugtató. Természetes. Legközelebb viszek magammal valami kisebb türülközőt is, aire le tudok dőlni. Azt fogom csinálni, hogy keresek valami normális helyet, ahol süt a nap, ledőlök, heverészek, és lazulok.de ez még odébvan, talán majd jövő 7 eleje.