Mire tegnap délután hazaértem gyakorlás után, olyan fejfájásom lett, hogy úgy éreztem, mindjárt széthasad a fejem. Egyrészt mintha a halántékom mindkét oldalán befelé nyomtak volna valamit, illetve a fejem tetején volt olyan érzés, mint amikor egy vasdarabot nyomtak volna bele. Először azt hittem, hogy azért, mert éhes, és szomjas vagyok, de aztán rájöttem, hogy csak annyi, hogy front van. Az a tipikusan eső/vihar előtti égbolt volt, a fülem is zúgott rendesen, a légnyomás leesett rendesen. De a megváltó eső csak nem jött, így türelmesen vártam, hogy a gyógyszer hasson. Fejfájásomból kifolyólag nem is mentem vissza a Huszárba, pedig azt is terveztem.
Sebaj, ma is van nap. Itt az idő, hogy ébredés után egy kis borulással kezdjem a napot, aztán nekikezdek teendőimnek. Akarok főzni, hogy legyen mit ennem a következő pár napban. Akarok csinálni paradicsomlevest, mert azt már régen csináltam. Főételnek meg csinálok olívás, babos, tonhalas tésztát paradicsomosan. Paradicsomos napot tartok, egye fene. A lényeg az, hogy jó lesz!
Aztán elmegyek a Központba, gyakorolni. Ott sokkal könnyebben megy, nagyobb mennyiségeket simán megcsinálok. Itthon hamarabb abbahagyom. Más a légkör. Ott a helynek olyan légköre van, ami innen hiányzik. Mindenesetre annak azért örülök, hogy itthon is képes vagyok a gyakorlásra.
Na, sok a szöveg, megint az időt húzom ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése