Most, hogy már csütörtök óta itthon vagyok, kicsit meggondolandó, hogy majd valamikor a közeljövőben akarok-e gyereket (persze, hogy akarok!). Unokahúgom most lesz 7 éves, és amennyi energia van benne, az valami hihetetlen. Nincs nyugta. És mivel itthon vagyok, így nekem se nagyon. Pedig most ebéd után jól esik a pihenés, de Lizus játszani akar, rohangál, ugrál, és nem érti meg, hogy miért nem akar vele játszani senki. Persze csak arról van szó, hogy ő kevesebbet eszik, mint egy felnőtt, és még nincs meg az igénye az ebéd utáni pihenéshez. Vagy már nincs. Elvégre nagylány, aki hamarosan megy iskolába, és már nem kell aludni délután. De ahhoz még eléggé kicsi, hogy azt nem képes megérteni, hogy a világ nem körülötte forog. Hogy a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy azt ő szeretné. Így most hiszti van.
Hogy értessem meg egy gyerekkel (akit imádok), hogy én most mást csinálok, és nem fogok azonnal ugrani, hogy vele játszak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése