2010. február 27., szombat

Avatar ...

Nemrég megnéztem Cameron új filmjét. Korábban nem nagyon figyeltem oda rá, csak éppenhogy. Annyit tudtam róla, hogy nagy költségvetésű, sziper-hiper-mega--giga technológiával készült, tele speciális látványelemekkel, effektekkel, hatalmas idegen kék lényekkel, stb. Hallottam pár olyan véleményt is, hogy a látvány mellett a történet kevésbé érvényesül. Én meg elhittem.
Nos, a látvány tényleg lélegzetelállító, csodálatos, a késítők megalkottak egy eddig sosem látott világot, ami tényleg elképesztő vizuális élményt nyújtott. Erről többet nem is akarok szólni. Ami a lényeg, hogy át kellett értékelnem a filmet. Komolyan mondom, a történet tetszett, bár a film egy bizonyos pontja után valahogy tudtam, hogy mi fog történni, illetve hogyan. Most vagy ennyire átlátszó volt a történet, vagy pedig ennyire jól működött az intuícióm. Fene se tuddja, de ez annyira most nem is lényeg.
A film közben többször szégyeltem magam azért, amiért ember vagyok. Tökéletesen bemutatta az emberi természet sötétebbik oldalát, amit persze a történelem már számatalaszor bizonyított. A kegyetlenséget, a kapzsiságot, a könyörtelenséget, és a "másságtól" való félelmet nagyon jól szemléltette ez a film. Mármint ezek emberi részét. A tudatlanságot láttam visszatükröződni. Amit nem értesz meg, vagy amitől félsz, azt pusztítsd el! Amit nem tudsz megszerezni szép szóval, azt vedd el erővel. Sőt, inkább erővel, így időt nyersz, és nem kell felesleges lépéseket tenni. Ehh. Tetszett az őslakók életfilozófiája, vallása. Együtt éltek a Bolygóval, a Természettel.
Mindent összevetve tetszett a film, vizuálisan is, a történet is, és a mondanivalója is igazi mélységeket tartalmazott. Mondhatom azt, hogy megérintett.

Nincsenek megjegyzések: