...

Múlt hét szeredán Apám rosszul lett. Annyira, hogy teljesen lesápadt, verte a víz, remegett. Valami gyomorprobléma. Ki is hívtuk ügyelet, megnézte, mondott valamit, meg hogy másnap irány a házidoktor. Mivel Apám le volt gyengülve, én mentem le az orvosunkhoz, elmondtam neki tünetek, mire rögtön közölte, irány a kórház, rendel betegszállító, de azért eljön hozzánk, megvizsgál Apámat. Persze nem változtatott a döntésén, Apám még aznap bekerült 400ágyasba. 1 hétig volt bent, ma engedték haza, sorsolásos játékon nyert egy csomó vizsgálatot, hogy kiderítsék, mi is a baja. A lényeg az, hogy sokkal nyugodtabb vagyok, mint az elmúlt 1 hét alatt, mert valahol rosszabbra számítottam, bár az is igaz, hogy jobban bíztam a szerencsésebb kimenetelben.

Igen, aggódtam, bár sokkal nyugodtabb voltam, mint azt vártam. Vagy fene se tudja. Nem tudtam, hogy mire számítsak, mit várjak. Ezért inkább próbáltam nem gondolni semmire ezzel kapcsolatban, több-kevesebb sikerrel. Nem akartam teret adni a félelmeimnek, hogy ez az érzés töltse ki a napjaimat. Hogy mennyire sikerült? Nem tudom. Lehetett volna rosszabb is. Így is elég feszült voltam. De most megnyugodtam. Igazából már tegnap, valamelyest.

Most abban bízok, hogy Apám valamennyire észhez tért, megijedt annyira, hogy jobban odafigyel magára. Kapott gyógyszereket, és diétát is előírtak neki. Be kell tartania, a saját érdekében. Mindenesetre jobban van, jobban néz ki, még ha le is van gyengülve az 1 hetes koplalástól ...