Na bumm!

Most megkaptam. Itt az eredménye annak, hogy az elmúlt hónapokban még azzal se foglalkoztam, amivel tudtam volna. Felhívtam az egyik irodát, akik Hollandiába közvetítenek munkaerőt. Végre megtettem. Igen. Aztán mikor a vonal másik oldalán beleszóltak a telefonba, rögtön tudtam, hogy szarban vagyok. Az illető enyhén tört magyarsággal szólt hozzám, nyelvtudásomat firtatta, mert hogy az szükséges, majd feltett egy kérdést angolul. Nagyjából értettem, hogy mit kérdezett, de angolul nem tudtam rá válaszolni, mert egyrészt leblokkoltam, másrészt enyhe pánik, amit nagyrészt leküzdöttem, de beégtem, ez a lényeg. Pedig lett volna időm tanulni, gyakorolni angolul. Most állhatok neki, hogy összekapjam magam.

Alapvetően az a probléma, hogy beszélni nem nagyon tudok. Nem volt az utóbbi pár évben lehetőségem arra, hogy beszéljem a nyelvet. Amit olvasok, azt megértem, amit mondanak, annak a nagyrészét is, ha nem is az egészet, de a beszéddel gondom van. Most neki kell állnom tanulni, gyakorolni, minnél többet, szabadidőmben. Csak így van esélyem, csak így tudom kihasználni az elém kerülő lehetőségeket. Mert ki akarok menni. És ki is fogok.