Elvonás ...

Az előbb egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha lemennék, és vennék egy doboz cigit, majd rágyújtanék. De nem. Nem szabad. Elhatároztam, és tartom magam hozzá. Egyrészt. Másrészt meg nehogy már kolegáimnak legyen igaza! Még mit nem! Nem szerzem meg nekik azt az örömöt, hogy kaján vigyorral a képükön mondhassák azt, hogy "Ugye megmondtam!". De nem könnyű. Nem is a nikotin hiányzik, hanem a megszokás, a mozdulatok, a füst látványa. És közben ott van egy enyhe érzés, éppen csak észrevehető nyomás a tudatban, hogy rá kellene gyújtani. De nem. Ezt kibírom, ez nem olyan vészes dolog. Csak hát olyan jól esne ...