500.

Nem, ez nem a 300 folytatására akar utalni, köze nincs a nagysikerű filmhez. Csak elértem a félezer bejegyzést, és ezt ezzel a címmel jelzem. Gondolkodtam, hogy miről kellene benne írni, mit kéne közzé tennem, és végül is úgy döntöttem, hogy kifejezem örömömet a jóidő, a Tavasz iránt. Múlt hét elejeén, hétfő-kedd még esett, meg is áztam rendesen, és azon füstölögtem magamban, hogy soha nem lesz tavasz már, és ez mennyire nem igazság. Aztán szerda kisütött a nap, meleg lett, és minden a helyére került. A hangulatom, a kedvem, a közérzetem. Újra feltöltődtem energiával, abszolút pozitív életérzés fogott el. A délelőttöt elhúztam, ellustálkodtam, de délután már aktívabb voltam. Sétáltam, mászkáltam a városban, meglátogattam Öcsémet a munkahelyén. El is beszélgettünk, közben kaptam kaját. Ja, közben elmondtam neki, hogy amit még alőző vasárnap mondott, abban sok igazság volt, habár nem pont úgy, ahogy Ő gondolta, de azért ja. Meg is köszöntem neki. Erre Ő kifejtette, hogy amit mondott, az a saját meglátása, de persze nem tudhatja, ismeri az én szempontjaimat, látásmódomat. Nem tudhatja azt, hogy mikor mi játszódik le bennem. Fura ezt kijelenteni, de az elmúlt egy hétben sokat beszélgettünk (nem, nem ez a fura része), és be kell, hogy ismerjem, nagyon jó meglátásai, észrevételei vannak. Hacsak ideiglenesen is, de Tanítóm lett azon a beszélgetések alatt. Változik a gyerek, csak még nem tudom, hogy ez hova fog vezetni. Remélem, hogy jó irányba, legyen az bármi is. Érdekes, hogy csomó olyan gondolata, elmélete van, ami már bennem is megfordult korábban, aztán Buddha tanításait olvasgatva találkoztam velük újra. Hehe.

Annak ellenére éreztem magam (és még most is) jól, hogy pénzem nem van nagyon, sőt, 7végére már egy vasam sem volt. Ismét kisebb kölcsön. De ez sem tört le. A dolgok változnak, alakulnak, és folyamatosan történnek, a korábban elültetett magoknak néha idő kell, hogy kikeljenek, és hogy élvezhessük munkánk gyümölcsét. Ezért döntöttem úgy, hogy ha van időm, és tehetem, akkor gyakorolni fogok, nem fogok unatkozni. Azt nem szeretem. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden mást hanyagolnék, és csak a meditáció kerül reflektorfénybe, csak azzal foglalkozok. Ha ez így lenne, akkor jógi lennék, és nem világi gyakorló. Csak arról van szó, hogy ha van időm, akkor inkább nem lustálkodok, unatkozok (ehh), hanem dolgozok a tudatommal. De megyek társaságba, kikapcsolódok, szórakozok én is, foglalkozok a barátaimmal, a családtagjaimmal, és élem az életem. Közben tudatosítom magamban, és állandóan szem előtt tartom, hogy mik a céljaim, miket akarok elérni. A félelmeimnek nem engedek teret, és nem engedem őket alhatalmasodni, nem követek el megen ilyen hibát. Egy abszolút pozitív életszemléletet akarok, és alakítok ki magamnak, és magam körül. Csak rajtam múlik, hogy mi történik velem, és MOST történik minden. Ezt a szemléletmódot, és hozzáállást valósítom meg, mert ez az, ami által képes vagyok egy normálisabb, teljesebb életre.

Szerdán kaptam még egy jó hírt, a munkalehetőség, amiről még jóval korábban írtam, meghozta első, és abszolút pozitív eredményét. Köszönhető ez annak, hogy olyan embereket céloztam meg, akiket ismerek valamelyest, kellően komolynak tartom őket, és bízok bennük. Továbbá bízok "szponzoromban", hogy a kezdeti időkben megadja azt a segítséget, amire szükségem van. Persze ott van az is, hogy a szerdai jó hír jelentősége is csak este esett le, és ha sejtéseim, számításaim bejönnek, akkor érdekesen fognak alakulni a dolgok, események. De még mindig azt mondom, hogy legfontosabb a bizalom. A többi csak azután jön ...