Ma reggel felhívtam a Flex-es HR-est, és közöltem vele, hogy elfogadom az állásajánlatot (olyan nehéz volt dönteni). Sikerült azt is megbeszélni, hogy szerdán tudok kezdeni, aminek külön örülök. Ez már csak azért is jó, mert ma már nem is megyek be KFC-hez dolgozni, csak felmondani fél3ra (ez is le van már beszélve). A mai nap amúgy is szopó lett volna. Fél12től 3/4 10ig (papíron csak, mert több lenne), du2től egyedül, és nekem kéne zárni is. Mindez úgy, hogy kezdő vagyok (voltam) még, és nincs meg a kellő rutinom, elég fárasztó, és persze picit szivatásszagú is (lenne, de mivel buddhista vagyok, inkább tisztulásnak fogtam fel). Persze kollegák a múlt héten többször is mondták, hogy 1-2 hónap, és megszokom a melót, belerázódok, addigra elmúlik a hátfájás is. Legszívesebben akkor mondtam volna, hogy nem lesz rá idő, hogy megszokjam ezeket, de úgy gondoltam, hogy bölcsebb, ha csendben maradok. Ez mondjuk pénteken, meg szombaton volt a legnehezebb, miután már megkaptam az ajánlatot.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sajnálom, hogy elmegyek a KFCtől, mert nem így van. Örülök, hogy van végre normális munkám (ez majd idővel kiderül). Örülök annak, hogy újra a szakmámban dolgozhatok. Örülök annak, hogy olyat fogok csinálni, amit már korábban csináltam, és akkor is szerettem. De azt is meg kell említenem, hogy nem bánom, hogy kipróbáltam azt is. Tudtam élvezni, még ha nem is minden percét. Bővült a világ, amit ismerek. Jó volt a csapat is, bár nem dolgoztam olyan sokat itt, hogy igazából kiismerjek mindenkit. És többek közt arra is rá kellett jönnöm, hogy ez egy kemény munka, és minden tiszteletem a gyorséttermekben dolgozó embereknek. Ami nem tetszett, az a kosz, a zsír. Néha még fürdés utánis úgy éreztem, hogy zsíros a bőröm, pedig nem volt már az. A nyomás, a stressz, ami az ott dolgozókat éri (próbáltam lazán kezelni ezeket a dolgokat), betartani a sztenderdeket (de magyartalan ez a szó), figyelni, hogy nehogy olyan hibát csináljon az ember, ami miatt lebaszás jön (én max azt kaptam, hogy gyorsabban kellene dolgoznom, kicsit felpöröghetnék, illetve a csomi rendelései félpercenként, a hülye ismétlőkérdésekkel), illetve nehogy észrevegyék, hogy eszek :)
Ez a meló nekem pontosan az volt, aminek terveztem. Egy átmeneti megoldás, amíg nem találok jobbat. Ez most megtörtént. Ez a szakasz is lezárult. Hogy milyen lesz az új hely? Hogy mik az elvárásaim? Majd meglátom. Elég sok pletyka terjeng a cégről mindenfelé, de szeretem a dolgokat magam megtapasztalni, így inkább nem veszem figyelembe ezeket. Nincsenek elvárásaim, így nem érhet nagy csalódás. Másrészt meg több havi munkanélküliség, és egy minimálbéres gyorséttermi munka után minden jobb. Most elkezdek dolgozni itt, meglátom, hogy mi lesz, és maradok, amíg jobbat nem találok. És hogy mi a helyzet a külföldi tervekkel? Nem dobtam el azokat se. De most semmiképpen nem aktuális. Ahhoz túl sok adósság összejött, be kell tömnöm a keletkezett lyukakat, és az sem árt, ha van egy kis tartalékom (már ha sikerül félretenni). Majd meglátom, hogy mi lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése