Abszolút jó döntés volt, hogy vasárnap mégis bementem a centrumba. Egyrészt kimozdultam, és nem a négy fal között főttem a saját levemben. Kint jobb volt a levegő. Másrészt délután is gyakoroltam, részt vettem a közös meditáción is. Találkoztam a barátaimmal, és ez mindig feltölt. Kicsit kikapcsol, eltereli a gondolatokat a szamszára nehézségeiről.
És akkor nem is beszéltem még a hirtelen megjelenő lehetőségről. Jött egy felajánlás, hogy le lehetne menni Becskére. Amolyan megyünk, aztán jövünk vissza. Hülye lettem volna, ha kihagyom. Becskére mindig jó lemenni, akár csak egy órára is. Nem beszélve arról, hogy az oda-vissza út is vidáman telt. És ha már Becskén voltam, köröket tettem a sztúpa körül, mantrázva, és kívánságokat téve. Jó érzés. Kár lett volna kihagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése