A héten erőteljesen gyakorlom türelmet. Bemegyek dolgozni, végzem a munkám, és próbálok nem arra gondolni, hogy ez mennyire nem nekem való, és hogy csak átmeneti. Hogy mennyire koszos, zsíros, és a fizetés is kevés. Ebben segít az, hogy bízok benne, hamarosan értesítenek, hogy felvettek, és akkor felmondhatok, mehetek az új helyre. Nem könnyű. Szerencsére a társaság jó, és ez sokat számít. Bár a héten eddig nekem kellett zárnom a konyhán, és ez komoly kihívások elé állított, mert még nem tudom olyan gyorsan elvégezni a dolgaimat (takarítás, rendrakás, közben sütés), mint kellene, mint szeretném. A többiek azzal nyugtatnak, hogy majd belejövök, és akkor majd időben végzek. Mindössze 1-2 hónap. Nem akarom nekik mondani, hogy bízok benne, hogy erre nem kerül sor, bár szívesen megtenném.
Tegnap délután pont kajaszünetet tartottam, amikor a toborzócsaj felhívott érdeklődve, hogy kaptam-e már értesítést. Mikor nemmel válaszoltam, megnyugtató választ adott, hogy akkor péntekig biztosan megkapom, mert már jóváhagyták a HR-en a felvételemet, csak még keresztül kell mennie pár csatornán a dolognak. Így most várok, türelmesen, bízva abban, hogy mielőbb megjön az értesítés ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése